Az Egyesült Államok történetének legforróbb nyara után alig néhány héttel újabb nagy fordulat történt az amerikai klímapolitikában. A Trump-adminisztráció jelentősen leépíti a szén- és gázerőművek üvegházhatásúgáz-kibocsátására vonatkozó szövetségi korlátozásokat. A döntés túlmutat az amerikai erőműveken: megmutatja, milyen gyorsan változhatnak a dekarbonizáció feltételei egy politikai irányváltás után.
Rekordmeleg után jött a fordulat
2026 nyara az Egyesült Államok összefüggő területén a mérések 132 éves történetének legmelegebb nyara volt. Június és augusztus között az átlaghőmérséklet mintegy 23,6 Celsius-fok volt, három Fahrenheit-fokkal meghaladva a 20. századi átlagot. Július önmagában is rekordot döntött, augusztus pedig szintén a valaha mért legmelegebb augusztus lett.
Ebben a helyzetben jelentette be szeptember 14-én az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség, az EPA az erőművekre vonatkozó szövetségi klímaszabályozás jelentős visszavágását.
Az EPA hatályon kívül helyezte a 2024-ben elfogadott Carbon Pollution Standards előírásainak többségét, amelyek a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek üvegházhatásúgáz-kibocsátását szabályozták. Ezzel párhuzamosan javaslatot tett arra is, hogy a szektor valamennyi fennmaradó szövetségi üvegházgáz-kibocsátási követelményét töröljék.
Ez utóbbi még nem lezárt folyamat. Ha azonban a javaslat végleges szabállyá válik, az EPA terve szerint az erőművi szektor fennmaradó kibocsátási standardjai is megszűnnének.
Miért kell újra a szén?
A Trump-adminisztráció érvelése elsősorban gazdasági és energiabiztonsági. Az EPA szerint a korábbi követelmények magas megfelelési költséget róttak az energiatermelőkre, és nehezítették a stabil, megfizethető villamosenergia-ellátást.
Az áramigény közben valóban gyorsan nő. Az adatközpontok, a mesterséges intelligenciához kapcsolódó infrastruktúra és más nagyfogyasztók egyre több villamos energiát igényelnek. Ebben a helyzetben Washington ismét stratégiai szerepet szán a folyamatos termelésre képes földgáz- és szénerőműveknek.
A szén visszatérése már 2025-ben láthatóvá vált. A Rhodium Group előzetes becslése szerint az Egyesült Államok üvegházhatásúgáz-kibocsátása 2,4 százalékkal nőtt, két csökkenő év után. Az energiatermeléshez kapcsolódó emisszió 3,8 százalékkal emelkedett.
Az amerikai szénerőművek termelése egyetlen év alatt 13 százalékkal nőtt. Ebben szerepet játszott a nagyobb áramfogyasztás, a földgáz drágulása és egyes szénerőművek tervezett bezárásának elhalasztása.
Fontos ugyanakkor, hogy a 2025-ös kibocsátásnövekedést nem lehet egyszerűen a Trump-adminisztráció intézkedéseinek következményeként kezelni. A Rhodium Group szerint az új politikák közvetlen hatása ekkor még korlátozott volt.
Amerika döntése nem marad Amerikában
Az Egyesült Államok a világ egyik legnagyobb kibocsátója. A Global Carbon Project adatai szerint 2025-ben az ország a globális fosszilis eredetű szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 13 százalékáért felelt. Globálisan eközben a fosszilis CO₂-kibocsátás ismét rekordközeli szintre emelkedett.
Ha egy ekkora gazdaság hosszabb időre nagyobb teret ad a fosszilis energiatermelésnek, annak hatása túlér az országhatárokon. Az amerikai szabályozás technológiai és befektetési döntéseket is befolyásol: erőművekről, hálózatokról, energiatárolásról, megújulókról és több évtizedes beruházásokról van szó.
A mostani fordulat ezért befektetési jelzés is. A vállalatoknak azzal kell számolniuk, hogy egy hosszú távra tervezett energetikai beruházás szabályozási környezete akár néhány év alatt jelentősen megváltozhat.
Európa másik úton jár
Az amerikai fordulat nem jelenti azt, hogy Európa követni fogja ezt az irányt. Az Európai Unió karbonárazása, klímacéljai és vállalati fenntarthatósági szabályozása más rendszerben működik.
Az eltérés azonban versenyképességi kérdést teremt. Egy európai energiaintenzív vállalat karbonköltségekkel, energiahatékonysági beruházásokkal és kibocsátási követelményekkel szembesülhet, miközben egy amerikai versenytárs bizonyos területeken lazább szövetségi előírások mellett működik.
Rövid távon ez költségelőnyt jelenthet. Hosszabb távon viszont az lesz érdekes, melyik gazdaság tud olcsó, stabil és egyre alacsonyabb kibocsátású energiát biztosítani az iparnak.
Mi marad az ESG-ből szabályozási nyomás nélkül?
Az amerikai helyzet vállalati szempontból egy másik kérdést is felvet. Az elmúlt években számos cég a szigorodó szabályozással párhuzamosan alakította ki saját kibocsátáscsökkentési terveit. Most ennek a külső kényszernek egy része eltűnhet.
Ilyenkor válik láthatóvá, mennyire önálló egy vállalat dekarbonizációs stratégiája. Folytatja-e az energiahatékonysági és kibocsátáscsökkentési beruházásokat akkor is, ha erre kevesebb jogszabályi nyomás nehezedik? Vagy elhalasztja azokat a fejlesztéseket, amelyek gazdaságosságát részben a korábbi előírások alapozták meg?
Az amerikai fordulat ezért az ESG számára is érdekes teszt.
A rekordmeleg nyár és az erőművi kibocsátási szabályok visszavágása között önmagában nincs közvetlen ok-okozati kapcsolat. Egy időben azonban két, egymással élesen feszültségben álló folyamat zajlik: nő az energiaigény, miközben a kibocsátást is csökkenteni kellene. Az Egyesült Államok most nagyobb mozgásteret ad a fosszilis energiának. Hogy ennek gazdasági előnyei vagy klíma- és beruházási költségei lesznek jelentősebbek, azt a következő évek adatai mutatják majd meg.
