A Balaton vízszintje drámai mértékben csökkent: a szabályozási szinthez képest közel egyhatodnyi víztömeg hiányzik a tóból. A jelenség mögött az aszály és a szélsőséges párolgás áll, amely egyre látványosabban mutatja meg a klímaváltozás hazai hatásait.
A klímaváltozás látható jele a magyar tengeren
A Balaton vízvesztesége nem újkeletű jelenség, de a mostani mérték kirívó. A tó vízháztartásának egyik legnagyobb tényezője a párolgás, amely különösen nyáron, a hőhullámok idején ugrik meg. A 2025-ös nyár rekordhosszúságú hőségperiódusokat hozott, miközben csapadék alig érkezett, így a párolgás a szokásosnál jóval több vizet vont ki a tóból.
Az éghajlatkutatók évek óta figyelmeztetnek: a klímaváltozás miatt a Kárpát-medencében egyre gyakoribbá válik az aszály, és a csapadékeloszlás is szélsőségesebb. A téli csapadék csökken, a nyári hőhullámok száma nő, így a Balaton vízpótlása egyre nehezebb, miközben a veszteség fokozódik. Mindez azt jelenti, hogy a tó a globális klímaváltozás egyik hazai „lakmuszpapírja” lett: jól mutatja, hogyan változik a vízkörforgás és a természetes rendszerek egyensúlya.
Mennyi víz tűnik el párolgás miatt?
A sajtóban megjelent becslések szerint a nyári aszály és párolgás következtében közel 300 millió köbméter víz hiányzik a Balatonból. A számítás alapja, hogy a tó jelenlegi vízszintje 71 centiméter, míg a szabályozási szint 120 centiméter, vagyis a víztérfogat közel egyhatoda eltűnt.
De hogyan jön ki ez a drámai adat? A Balaton felszíne kb. 600 km², azaz 600 millió négyzetméter. Ha a vízszint 49 centiméterrel alacsonyabb a kívánatosnál, akkor a hiányzó vízmennyiség: 600 000 000 m² × 0,49 m ≈ 294 000 000 m³. Ez a mennyiség a tó teljes vízkészletének nagyjából 16%-a, vagyis valóban közel egyhatoda.
Kép: Balaton Forrás: Canva
Hétköznapi példával élve: ez a vízmennyiség annyi, amennyit Budapest teljes lakossága egy év alatt elfogyaszt, vagy körülbelül 120 ezer olimpiai úszómedence feltöltésére elegendő.
A Balaton átlagos párolgása éves szinten 600–700 milliméterre tehető, ami akár 1 milliárd köbméternyi vízveszteséget is jelenthet egy évben. Ez az érték erősen változó: csapadékosabb években kisebb, forró és aszályos években jóval nagyobb. A tóba érkező utánpótlás legfőképp a Zala folyóból, kisebb mértékben a környező patakokból származik, de ezek mennyisége erősen függ az időjárástól.
Az elmúlt évtizedekben a mérések szerint a párolgási veszteség aránya folyamatosan nő, míg a csapadékos időszakok rövidülnek. Ez nemcsak a vízszint ingadozását okozza, hanem hosszú távon a tó stabilitását is fenyegeti.
Ökológiai következmények – veszélyben a tó élővilága
Amikor a Balaton vízszintje drasztikusan csökken, az elsőként a part menti élőhelyeket érinti. A sekély vízben élő halak, például a süllő és a keszeg, különösen érzékenyek a hőmérséklet-ingadozásra és az oxigénszint csökkenésére. A túlzott párolgás ráadásul növeli a víz só- és tápanyagtartalmának koncentrációját, ami kedvez az algásodásnak.
A nádasok, amelyek a tó természetes vízszűrői és élőhelyei, szintén sérülnek, ha a vízszint tartósan alacsony marad. Ez közvetlenül hat a madárvilágra is, hiszen számos faj fészkelőhelye a nádasban található. Egy ekkora vízveszteség tehát láncreakciót indít el az ökoszisztémában, amely hosszú távon akár a tó biológiai sokféleségét is veszélyeztetheti.
Fenntarthatósági kihívás: megmenthető a Balaton?
A közel 300 millió köbméteres vízveszteség nem csupán természeti jelenség, hanem komplex ESG-kihívás is. Környezeti szempontból a vízszint csökkenése közvetlenül veszélyezteti a tó ökoszisztémáját, a halállományt, a nádasokat és a madárvilágot, vagyis a biológiai sokféleséget. A Balaton így a klímaváltozás hazai frontvonalává vált, ahol világosan látszik, milyen gyorsan képes felborulni egy természetes rendszer egyensúlya.
Társadalmi szempontból a helyzet túlmutat a turizmuson: a tó kulturális és identitásképző szerepe is sérülhet, ha élhetősége romlik. A helyiek megélhetése, a szezonális munkavállalók jövője és a közösségi élmények is veszélybe kerülhetnek. A társadalmi bizalom szempontjából különösen fontos, hogy a lakosság érezze: a döntéshozók és az érintett vállalkozások felelősen kezelik a problémát.
Kép: Balaton Forrás: Canva
Irányítási szempontból (governance) a Balaton esete rávilágít arra, mennyire szükség van átlátható, hosszú távú vízgazdálkodási stratégiákra. A különböző érdekcsoportok – állam, önkormányzatok, turisztikai szereplők, civil szervezetek – közötti együttműködés nélkül nincs fenntartható megoldás. Az ESG logikája itt azt jelenti, hogy az ökológiai, társadalmi és gazdasági érdekeket össze kell hangolni, és az intézkedéseket számonkérhetően kell megvalósítani.
A fenntarthatóság tehát itt nem elméleti kérdés, hanem a magyar tenger jövőjének záloga. A valódi kérdés már nem az, hogy kell-e cselekedni, hanem hogy mennyire gyorsan és mennyire felelősen képes a társadalom, a gazdaság és a politika közösen reagálni a kihívásra.
Hogyan mérik a Balaton vízszintjét?
A tó vízállását több mint száz éve folyamatosan mérik, ma már modern, digitális eszközökkel is. Vízrajzi mérőállomások figyelik a befolyó vizeket, a párolgási adatokat és a csapadék mennyiségét. Emellett műholdas távérzékelést is alkalmaznak, amely pontos képet ad a vízfelület változásáról.
Az adatokat a vízügyi szakemberek elemzik, és előrejelzéseket készítenek arra vonatkozóan, hogy milyen vízszint várható az adott szezonban. Ez a munka kulcsfontosságú, hiszen a turizmus, a hajózás és a környezetvédelem mind a pontos vízszintadatokhoz igazodik.
Innovatív megoldások – lehet csökkenteni a párolgást?
A Balaton esetében teljesen megakadályozni a párolgást lehetetlen, de léteznek olyan megoldások, amelyek mérsékelhetik a veszteséget vagy javíthatják a vízgazdálkodást. Egyes országokban például mesterséges úszó árnyékolókat alkalmaznak, amelyek csökkentik a párolgást a tározókon. Bár a Balaton mérete miatt ez nem reális, a kisebb víztározók esetében elképzelhető lenne.
Felmerülhet a vízpótlás lehetősége is, például más folyókból történő átvezetéssel, de ennek ökológiai kockázatai jelentősek, és hatalmas beruházást igényelnének. Sok szakértő inkább a vízgyűjtő terület jobb kezelését, a befolyó vizek megtartását és a természetes vízháztartás helyreállítását javasolja, mintsem mesterséges beavatkozásokat.
A történelemben már felmerült a Duna vizének átvezetése is, de a szakmai közvélemény akkor is megosztott volt: míg egyesek szükségesnek látták a vízpótlást, mások a tó ökológiai stabilitását féltették. Ez jól mutatja, hogy a megoldások nem pusztán műszaki kérdések, hanem hosszú távú stratégiai döntések.
Nem egyedi jelenség – a Balaton a globális trend része
A tó vízvesztesége nem elszigetelt probléma, hanem része annak a globális trendnek, amely a világ nagy tavaiban figyelhető meg. Az Aral-tó katasztrofális kiszáradása intő példa arra, hogy a túlhasználat és az éghajlatváltozás együtt milyen gyorsan tud elpusztítani egy vízi ökoszisztémát. A Csád-tó Afrikában néhány évtized alatt elvesztette vízfelületének több mint 90%-át.
De közelebbi példák is vannak: a Garda-tó vízszintje Olaszországban 2022 nyarán rekordalacsony szintre süllyedt, ami hasonlóan sokkolta a turizmusra épülő közösségeket. A Genfi-tó esetében is egyre gyakrabban figyelnek meg szélsőséges ingadozásokat, amelyek a svájci és francia part menti településeket érintik.
A Balaton szerencsére még messze nem tart itt, de a figyelmeztetés egyértelmű: ha nem kezeljük tudatosan és fenntartható módon a tó vízkészletét, a „magyar tenger” jövője veszélybe kerülhet.
Felelősség és lehetőség
A közel 300 millió köbméteres vízveszteség nemcsak egy drámai adat, hanem egy jelzés is: a Balaton sorsa összekapcsolódik azzal, ahogyan mi a természeti erőforrásainkhoz viszonyulunk. Az ESG három pillére egyszerre jelenik meg a problémában: a környezeti fenntarthatóság, a társadalmi felelősség és az átlátható, felelős irányítás igénye.
A fenntartható vízgazdálkodás, a klímaváltozás elleni küzdelem és a közösségi tudatosság kulcsfontosságú ahhoz, hogy a tó ne váljon a jövőben a globális éghajlati krízis egyik áldozatává. A Balaton története mindig is a túlélésről és az alkalmazkodásról szólt. Most rajtunk múlik, hogy ez a történet a következő generációknak is a nyár, a szabadság és a természetes szépség szimbóluma maradjon – vagy egy elveszett kincs emléke.
