Láthatatlan szennyezés, amit nap mint nap belélegzünk. A legújabb kutatás szerint Budapesten és más világvárosokban is több ezer mikroműanyag-részecske hullik le négyzetméterenként, és ezek közül rengeteg olyan méretű, hogy közvetlenül a tüdőnkbe kerülhet. A műanyag nemcsak a tengerekben és a talajban jelent meg, hanem ott van a levegőben, amit minden pillanatban beszívunk, és a tudomány egyre egyértelműbben mutatja ki, hogy ez messze nem marad következmények nélkül.
A szennyezés, amit nem látunk – a kutatás döbbenetes adatai
A PlasticDustCloud névre keresztelt nemzetközi kutatás a közelmúltban arra vállalkozott, hogy feltérképezze a levegőben lebegő mikroműanyagok mennyiségét. Tizenkét mintavételi helyről gyűjtöttek adatokat, három kontinensen, kilenc országban. A vizsgálatok során olyan nagyvárosok kerültek górcső alá, mint Melbourne, Sacramento vagy Bergen – és Budapest is szerepelt a listán. A módszertan egységes volt, üvegpalackkal ellátott tölcsérek gyűjtötték a nedves és száraz lerakódásokat, amelyek egyhetes expozíciós idő után kerültek laborba.
Az eredmények minden várakozást felülmúltak. A városi minták alapján a napi lerakódási értékek elérhették az 1 250 mikroműanyag-részecskét négyzetméterenként vibrációs spektroszkópiával mérve, míg a termoanalitikai eljárások alapján akár 3 110 mikrogramm/négyzetmétert. Ezek a számok azt jelentik, hogy egy átlagos városi környezetben naponta több ezer láthatatlan műanyagdarabka hullik ránk és minden felületre, miközben belélegezzük őket.
A vizsgálatok során főként polietilént és polipropilént azonosítottak, amelyek az egyszer használatos csomagolóanyagok, műanyagzacskók és flakonok fő alapanyagai. De kiderült az is, hogy a közúti közlekedés szinte észrevétlen, de óriási forrás, hiszen a gumiabroncsok kopásából származó mikrorészecskék napi 304 mikrogramm/négyzetmétert is kitehetnek. Budapest esetében a kutatás különösen rávilágított arra, hogy a forgalmas közlekedési útvonalak és az ipari területek közelében jóval magasabb a koncentráció.
A számok önmagukban is sokkolóak, de a valódi súlyukat az adja, hogy a részecskék döntő többsége 100 mikrométernél kisebb, vagyis a belélegezhető tartományba esik. Ez az a méret, amely akadálytalanul eljut a légutak mélyére, sőt, átjuthat a véráramba is.
Belélegezhető műanyag – láthatatlan egészségügyi kockázat
A mikroműanyagok fogalmát eddig főként a tengeri szennyezéssel kötöttük össze, ám ma már egyre világosabb, hogy a levegőben ugyanolyan veszélyt jelentenek. A kutatások az elmúlt években kimutatták a mikroműanyagokat az emberi tüdőszövetben, a vérben, sőt az anyatejben is. A tudomány még nem tárta fel teljes körűen, milyen hosszú távú hatásokkal jár a belélegzésük, de az eddigi eredmények arra utalnak, hogy gyulladásos reakciókat válthatnak ki, fokozhatják a légzőszervi megbetegedések kockázatát, és bejuthatnak a szervezet keringési rendszereibe.
Kép illusztráció Forrás Canva
A különösen aggasztó tényező, hogy a mikroműanyagok nemcsak önmagukban veszélyesek, hanem vegyi anyagokat is hordozhatnak. A műanyaggyártás során alkalmazott adalékanyagok, valamint a környezetből felszívódott szennyezők – például nehézfémek vagy perzisztens szerves vegyületek – együtt jelenhetnek meg velük a szervezetben. Ez azt jelenti, hogy a belélegzett apró részecske valójában egy toxikus koktélt is szállíthat magával.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a belélegzett mikroműanyagok jelenthetik a következő nagy közegészségügyi kihívást. Ha belegondolunk, hogy a városi ember naponta több ezer részecskét szívhat be anélkül, hogy észrevenné. Így világossá válik, hogy a probléma messze túlmutat a környezetvédelmen, és közvetlenül az emberi egészséget veszélyezteti.
A városok láthatatlan terhe – források és következmények
A kutatás rámutatott arra, hogy a mikroműanyagok forrásai sokkal összetettebbek, mint korábban gondoltuk. A csomagolóanyagokból származó szemcsék mellett a közlekedés vált az egyik legjelentősebb kibocsátóvá. A gumiabroncsok, a fékbetétek, sőt a járművek karosszériáját borító festékek is mikroműanyagokat bocsátanak ki minden egyes használat során.
Ezek a részecskék nem állnak meg a városi környezetben, a légáramlatok révén több száz kilométerrel távolabb is kimutathatók, vagyis egy-egy metropolisz szennyezése akár távoli vidéki régiók levegőjében is megjelenhet. Ezért a mikroműanyag-légszennyezés nem ismer határokat, így globális, közös felelősség.
A társadalmi és gazdasági következmények pedig beláthatatlanok. Az egészségügyi rendszerek számára új kihívást jelent a mikroműanyaggal összefüggő betegségek kezelése, miközben a levegőminőségi szabályozások szigorítása komoly terheket róhat az iparra és a közlekedési szektorra. Az ESG dimenzióban mindez azt jelenti, hogy a vállalatoknak újra kell gondolniuk anyaghasználati és kibocsátás-csökkentési stratégiáikat, különösen az autóiparban, a csomagolóiparban és a textiliparban.
Kép illusztráció Forrás Canva
Budapesten a kutatás arra is rávilágított, hogy a sűrűn lakott városi központokban a koncentráció jóval magasabb, mint a külvárosi vagy vidéki mintavételi helyeken. Ez különösen fontos a társadalmi egyenlőtlenségek szempontjából, hiszen a legszennyezettebb környezetben élő lakosság gyakran a legkevésbé tehetős rétegekből kerül ki, akiknek egészségügyi kitettsége így még nagyobb.
Globális kihívás, vállalati felelősség – miért kulcs az ESG szemlélet?
A mikroműanyag-légszennyezés világosan jelzi: a fenntarthatósági problémák nem szűkíthetők le egyetlen területre. Nem elegendő az óceánok védelmére koncentrálni, hiszen a levegőben lebegő részecskék közvetlenül érintenek mindenkit, függetlenül attól, hol él. Ez egy új, globális levegőminőségi kihívás, amelyre nemzetközi szabályozási és iparági együttműködés szükséges.
Az ESG szempontból a mikroműanyagok jelenléte egyszerre érinti a környezeti és a társadalmi dimenziót. A környezeti oldalon a kibocsátások csökkentése, a fenntartható anyaghasználat, a zöld innovációk bevezetése jelenthet megoldást. A társadalmi oldalon pedig az egészségvédelem, a munkavállalók és közösségek kitettségének mérséklése a kulcs. Az ipar számára mindez nemcsak kényszer, hanem lehetőség is a versenyelőny megszerzésére, hiszen a fogyasztói és befektetői elvárások is egyre inkább a felelős működés irányába tolják a cégeket.
A jövő kutatásai valószínűleg még több adatot tárnak majd fel, és várhatóan egyre több ország fogja beemelni a mikroműanyagokat a levegőminőségi előírások közé. Az ipar és a városok számára ez egy figyelmeztetés, a láthatatlan szennyezés a legveszélyesebb, és a megelőzés sokszor jóval olcsóbb, mint a későbbi kármentés.
A mikroműanyagok belélegzése egy újfajta klímakockázatként értelmezhető, amely nemcsak a környezet, hanem az emberi egészség, a gazdaság és a társadalom szövete ellen is hat. A jövő városai csak akkor lehetnek élhetőek, ha ez a probléma kiemelt helyet kap a fenntarthatósági stratégiákban, Budapesten és a világ bármely más pontján.
