Egy amerikai felmérés szerint a munkavállalók közel fele eltúlozza, mennyire ért a mesterséges intelligenciához. Sokan attól tartanak, hogy lemaradnak, mások egyszerűen szeretnének megfelelni a vezetői elvárásoknak. Miközben a vállalatok egyre nagyobb lendülettel vezetik be az AI-eszközöket, a dolgozók jelentős része bizonytalan abban, hogyan kellene használnia őket. A technológiai fejlődés körül így egészen sajátos munkahelyi játszma alakult ki, amelyben néha fontosabb hozzáértőnek látszani, mint valóban érteni az új eszközökhöz.
Mindenki használja, senki sem akar lemaradni
Egy munkahelyi megbeszélésen ma már szinte természetes, hogy szóba kerül a mesterséges intelligencia. Valaki elmeséli, hogyan készített percek alatt prezentációt, más automatizált folyamatokról beszél, a vezető pedig elégedetten hallgatja, hogy a csapat lépést tart a technológiai fejlődéssel. Arról már ritkábban esik szó, hogy az AI valóban megkönnyítette-e a munkát, vagy az elkészült anyag ellenőrzése végül több időt vett igénybe, mint amennyit az alkalmazásával megtakarítottak.
A Visier üzleti elemzőcég közreműködésével készült, ezer teljes munkaidős amerikai munkavállalót vizsgáló felmérés szerint a válaszadók 48 százaléka ismerte el, hogy a kollégái vagy vezetői előtt felnagyította AI-ismereteit, illetve a technológia használatának gyakoriságát. A jelenség már külön elnevezést is kapott: performative AI, vagyis színlelt AI-használat.
A háttérben sok esetben egészen hétköznapi munkahelyi félelmek állhatnak. A mesterséges intelligencia ismerete egyre több álláshirdetésben jelenik meg elvárásként, a vállalati kommunikációban pedig rendszeresen előkerül a hatékonyság, az automatizálás és az új kompetenciák szükségessége. Aki bizonytalan, könnyen arra következtethet, hogy szakmai megítélésének árthat, ha bevallja, még csak ismerkedik ezekkel az eszközökkel.
A kutatásban részt vevők 45 százaléka érzi úgy, hogy nyomás nehezedik rá az AI használata miatt, miközben nem biztos abban, hogy képes hatékonyan alkalmazni. Az amerikai adatok természetesen nem tekinthetők a magyar munkaerőpiac pontos tükörképének, a jelenség mögötti szervezeti problémák azonban bármelyik vállalatnál megjelenhetnek.
Mi történik, ha a vezető sem tudja, mit várjon el?
A felmérés egyik legérdekesebb eredménye a vezetők felkészültségét érinti. A válaszadók mindössze 28 százaléka gondolja úgy, hogy felettesei valóban értik a mesterséges intelligencia munkahelyi alkalmazását. Csupán 33 százalékuk szerint látják át, milyen képzésekre lenne szükségük a dolgozóknak.
Ez különös helyzetet teremthet egy szervezetben. A vezetés gyorsabb munkavégzést és innovációt vár, a munkatársak viszont nem feltétlenül kapnak egyértelmű útmutatást arról, mely feladatoknál érdemes AI-t használni, milyen eredményt tekintenek megfelelőnek, és ki viseli a felelősséget az esetleges hibákért.
Egy marketinges például könnyen készíthet AI segítségével kampányszöveget, de a márkahanghoz igazítás, a tények ellenőrzése és a jogi szempontok mérlegelése továbbra is az ő feladata marad. Egy pénzügyi munkatársnál már az is lényeges kérdés, milyen adatokat tölthet fel egy külső rendszerbe. A technológiai jártasság tehát munkakörönként egészen eltérő tudást jelent.
A bizonytalanság kezelésében meghatározó a pszichológiai biztonság. Ha egy munkatárs nyugodtan elmondhatja, hogy nem ért valamit, könnyebb felismerni a képzési hiányosságokat. Ahol viszont a kérdezés a felkészületlenség jelének számít, ott a dolgozók inkább hallgatnak, vagy megpróbálják a többiek előtt elfedni tudásuk hiányosságait.
Ez már közvetlenül kapcsolódik az ESG társadalmi pilléréhez. A munkavállalói jóllét, a fejlődési lehetőségek és a tisztességes teljesítményértékelés szempontjából egyáltalán nem mindegy, milyen légkörben történik az új technológiák bevezetése.
A látszatnak komoly üzleti ára lehet
A mesterséges intelligencia használatát sok vállalat a digitalizáció egyik fontos mutatójaként kezeli. A vezetői beszámolókban jól mutat, ha egyre több munkavállaló alkalmaz AI-eszközöket, vagy ha újabb részlegek kapcsolódnak be az automatizálási programokba.
A használat gyakorisága azonban keveset mond a tényleges eredményességről. Egy rosszul megfogalmazott utasítás, egy pontatlan válasz vagy egy nem megfelelően ellenőrzött dokumentum akár többletmunkát is okozhat. A valódi hatékonyságot a munkafolyamat egészében érdemes vizsgálni, beleértve az ellenőrzésre, javításra és utómunkára fordított időt.
A felmérés szerint a dolgozók 32 százaléka úgy látja, vállalatánál nincs világos terv az AI munkahelyi hatásainak mérésére. További 27 százalék kételkedik abban, hogy a vezetőség rendelkezik ilyen tervvel. Ezek munkavállalói vélemények, mégis arra utalnak, hogy a technológiai beruházásokat nem minden esetben kíséri megfelelő belső tájékoztatás.
A probléma vállalatirányítási szempontból is jelentős. Az ESG G pilléréhez tartozó felelős működés megköveteli, hogy a vezetés pontos képet kapjon a technológiai kockázatokról, a dolgozók felkészültségéről és a beruházások eredményességéről. Ha a döntések alapját túlzó beszámolók vagy nehezen értelmezhető teljesítménymutatók adják, a szervezet könnyen rossz következtetésekre juthat.
Különösen érzékeny terület az adatvédelem és a bizalmas vállalati információk kezelése. A megfelelő oktatás hiányában előfordulhat, hogy egy munkavállaló jó szándékkal olyan adatokat oszt meg egy AI-rendszerrel, amelyek kezelésére az adott szolgáltatás nem alkalmas, vagy amelyeket a vállalati szabályzat tilt.
Az AI-képzésből könnyen új munkahelyi egyenlőtlenség lehet
A kutatás résztvevőinek 32 százaléka több tanulási lehetőséget szeretne, 31 százalék nagyobb átláthatóságot vár a munkáltatójától, 18 százalék pedig világosabb tájékoztatást igényel arról, hogyan változtatja meg az AI a munkáját.
A számok mögött eltérő élethelyzetek és szakmai tapasztalatok húzódhatnak meg. Egy digitális eszközökkel rendszeresen dolgozó munkavállalónak könnyebb lehet elsajátítani egy új alkalmazást, mint annak, aki korábban kevés lehetőséget kapott technológiai képzésekre. A munkakör, a rendelkezésre álló idő és a vezetői támogatás szintén befolyásolhatja a fejlődést.
A HR számára ezért egyre fontosabb kérdés, hogy ki fér hozzá a képzésekhez, és hogyan mérik az újonnan megszerzett tudást. Ha az AI-ismeretek az előléptetés vagy a teljesítményértékelés részévé válnak, a munkáltatóknak azt is biztosítaniuk kell, hogy az elvárt kompetenciák megszerzésére valódi lehetőség legyen.
A jó képzés gyakorlati feladatokra épül, figyelembe veszi a különböző munkaköröket, és teret ad a kérdéseknek. A vezetőknek pedig érdemes elfogadniuk, hogy egy új technológia bevezetése során a bizonytalanság természetes. A munkavállalók felkészültségéről sokkal pontosabb képet adhat egy közösen megoldott feladat, mint egy önértékelő kérdőív.
A munkahelyi AI-használat körüli megfelelési kényszer végül a vállalati kultúráról is sokat elárul. Ahol az emberek attól tartanak, hogy elveszítik szakmai hitelességüket, ha bevallják a tudásuk korlátait, ott nehezebb valódi tanulási folyamatot kialakítani. Pedig az AI felelős alkalmazásához éppen arra van szükség, hogy a munkatársak felismerjék a technológia hibáit, megértsék a korlátait, és merjenek segítséget kérni.
