Ahol többet tanulnak, ott több a napelem. Nem az időjárás vagy a jövedelem, hanem a végzettség és az épülettípus dönti el, ki tesz napelemet a tetőre – derült ki egy friss magyar kutatásból. Megnéztük, mit jelent ez a jövő energiatervezésére nézve.

Nem feltétlenül ott telepítenek napelemet Magyarországon, ahol a legtöbbet süt a nap – és nem is ott, ahol a legtöbbet keresik. Egy friss tanulmány, amelyet Szép Tekla és Tóth Géza, a Miskolci Egyetem kutatói jegyeznek, járási szinten vizsgálta meg a háztartási méretű napelemes rendszerek (HMKE) elterjedését, és meglepő társadalmi mintázatokat tárt fel. Olyanokat, amelyek új fényt vetnek arra, hogyan kellene gondolkodnunk a jövő energiaátmenetéről – nemcsak technológiai, hanem társadalmi szempontból is.

A napfény kevés – az iskola számít

A tanulmány egyik legérdekesebb felismerése az volt, hogy a napsütéses órák száma szinte semmilyen korrelációban nincs a napelemek telepítésével. Ugyanez igaz az átlagos jövedelmekre is. Hiába gondolnánk, hogy a vagyonosabb vagy naposabb régiókban természetesebb a zöldenergia felé fordulás, az adatok mást mutatnak. Ami igazán számít, az az emberek iskolai végzettsége, a lakások típusa, alapterülete és életkora.

Ahol újabb, nagyobb családi házak épültek, ott jóval nagyobb eséllyel találunk napelemet a háztetőn. És nem csak azért, mert ezek a házak szerkezetileg is jobban bírják a szerelést. A kutatók szerint a magasabb iskolázottságú háztartások nemcsak anyagilag, hanem tudatos döntéshozatal szempontjából is fogékonyabbak a zöld megoldásokra. Ez nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is jelentős összefüggés: minél iskolázottabb egy járás népessége, annál nagyobb arányban választja az energiafüggetlenséget.

Mórahalom, Bóly és a Balaton – a napelemek meglepő térképe

A kutatás alapján a napelemek sűrűsége kiemelkedő a budapesti agglomerációban, a megyei jogú városok körzetében és a Balaton körül. Ezek a területek nemcsak fejlettebb infrastruktúrával, de alacsonyabb beépítettséggel, családi házas dominanciával és magasabb iskolázottsággal bírnak – ideális terepei tehát a napelemes beruházásoknak.

Az igazán érdekes azonban az, hogy olyan vidéki járásokban is kiugró a napelem-penetráció, mint Mórahalom vagy Bóly. Ezek a régiók nem számítanak klasszikus fejlődési gócpontnak, mégis megelőznek olyan területeket is, ahol elméletileg több lenne a napsütés vagy a pénz. A kutatók ezt a jelenséget többek között azzal magyarázzák, hogy helyi közösségi kezdeményezések, aktív önkormányzatok és jól célzott támogatási programok segítették a telepítéseket.

„Valószínű, hogy Mórahalom esetében nemcsak a családi házas beépítés dominanciája, hanem a célzott önkormányzati támogatások, a helyi közösségek zöld tudatossága és a jól szervezett lakossági tájékoztatás is szerepet játszott” – értékelte Szép Tekla. A kutatók hangsúlyozták, hogy az energiaátmenet nem csupán technikai kérdés, hanem közösségszervezési és társadalmi is.

Hol maradtak le a napelemek?

Miközben egyes járásokban már szinte „divattá” vált a tetőre szerelt napelem, máshol alig találkozni vele. A főváros belső kerületeiben, a sűrűn beépített belvárosi zónákban a penetráció alacsony – érthető módon, hiszen társasházi környezetben a napelem telepítése jogi és technikai akadályokba ütközik.

De vannak meglepőbb példák is: az Enyingi, Esztergomi és Veszprémi járásban adottak lennének a műszaki és társadalmi feltételek, mégis elmaradt a fejlődés. A kutatás szerint ez részben az információhiányra, részben pedig a támogatási rendszerek célzottságának hiányára vezethető vissza. A szakértők szerint pont ezekre a régiókra kellene fókuszálni a jövőbeli energiapolitikában, ha valóban országos szintű megújulóenergia-terjedést akarunk elérni.

Társadalmi energiapolitika – így nézne ki a jövő

A tanulmány egyik legfontosabb üzenete az, hogy a napelemes rendszerek terjedését nem lehet pusztán mérnöki vagy gazdasági szempontok szerint kezelni. Ha az energiapolitika figyelmen kívül hagyja a társadalmi mintázatokat – például az iskolázottságot, a lakóingatlanok típusát vagy a közösségi elkötelezettséget –, akkor a támogatások hatékonysága is kérdésessé válik.

A kutatók szerint a jövő egyik kulcskérdése, hogy hogyan lehet olyan célzott támogatásokat és programokat létrehozni, amelyek nemcsak a „low-hanging fruit” típusú régiókat célozzák, hanem azokat is, ahol van potenciál, csak eddig senki nem nyúlt hozzá. Ezekben a járásokban akár egy-egy civil szervezet, helyi aktivista vagy innovatív önkormányzat is döntő szerepet játszhat a folyamatok elindításában.

Hálózat, felújítás, tudatosság – hármas együttműködésben az energiaátmenetért

Nemcsak a napelemeket kell támogatni, hanem azt az infrastruktúrát és társadalmi ökoszisztémát, amely lehetővé teszi azok hosszú távú működését. Ha a hálózat nem bírja a visszatáplálást, ha az engedélyezési rendszer bonyolult, vagy ha a házak energetikailag elavultak, akkor a napelemek csak részleges megoldást jelentenek.

A szakértők arra figyelmeztetnek: a jövő energiapolitikájának nem szabad külön kezelnie a hálózatfejlesztést, a lakásfelújításokat és a zöldenergia ösztönzését. Ezek együtt, rendszerszinten adhatnak választ a klímacélok kihívásaira. És ehhez olyan kutatásokra is szükség van, mint amit Szép Tekla és Tóth Géza készített: amelyek nemcsak adatokat, hanem összefüggéseket mutatnak meg.

A tetőn túl

A napelemek nemcsak a tetőkön, hanem a társadalmi térképen is nyomot hagynak. A Miskolci Egyetem kutatása egyértelművé tette, hogy az energiafüggetlenség és a fenntarthatóság kérdése szorosan összefonódik az oktatással, a lakhatással és a közösségi struktúrákkal. Aki komolyan gondolja a zöld átállást, annak ezekre a tényezőkre is figyelnie kell.

Az energiatervezés jövője nemcsak mérnöki feladat, hanem társadalmi együttműködés kérdése. Ebben rejlik az igazi változás lehetősége – és ez adja a válaszokat arra, hogy hol és miért születnek a következő napelem-döntések.