Van egy fiók, doboz vagy polc szinte minden háztartásban, ahová a lecserélt telefonok kerülnek. Már nem használjuk őket, kidobni mégsem akarjuk, így évekig ott maradnak. Ugyanez vállalati méretben több tucat, akár több száz lecserélt készüléket jelenthet. Pedig a régi mobil nem értéktelen elektronikai kacat: olyan nyersanyagokat tartalmaz, amelyekért a világ másik felén bányákat nyitnak, erdőket bolygatnak meg, miközben Európa egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz azért, hogy csökkentse nyersanyagfüggőségét. Szeptember 24-én újra elindult a „Passzold vissza, Tesó!” kampány, amely éppen ezeket az elfelejtett készülékeket szeretné visszahozni a körforgásba.
700 millió telefon hever használaton kívül Európában
A probléma mérete elsőre nehezen érzékelhető. Az Európai Bizottság becslése szerint mintegy 700 millió használaton kívüli vagy hulladékká vált mobiltelefon lehet az uniós háztartásokban, miközben a telefonok begyűjtési aránya 5 százalék alatt marad. A készülékek jelentős része tehát még az elektronikai hulladék kezelésének rendszerébe sem jut el: egyszerűen otthon marad.
Ez azért különösen érdekes, mert egy okostelefon egészen kis méretben sűríti össze a modern gazdaság nyersanyagigényét. A mágnesekben ritkaföldfémek, az akkumulátorban kobalt, a kijelzőben indium, az áramköri lapokon tantál, gallium és különböző nemesfémek találhatók. A fiókban felejtett telefon valójában egy apró nyersanyagraktár.
Globálisan még látványosabbak a számok. Az ENSZ szakosított szervezete, az ITU és az UNITAR adatai szerint 2022-ben 62 millió tonna elektronikai hulladék keletkezett a világon, ám ennek mindössze 22,3 százalékát dokumentálták megfelelően begyűjtött és újrahasznosított hulladékként. Ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak, 2030-ra az éves mennyiség elérheti a 82 millió tonnát.
Az e-hulladék ráadásul gazdasági kérdés is. Az ITU szerint a 2022-ben keletkezett elektronikai hulladékban körülbelül 31 millió tonna fém volt, ezek becsült értéke 91 milliárd dollárt tett ki. Miközben az ipar új lelőhelyeket keres, kitermelési kapacitásokat épít és egyre többet beszél az ellátási láncok biztonságáról, hatalmas mennyiségű már kitermelt nyersanyag kerül ki a körforgásból.
Mi köze egy magyar fiókban heverő telefonnak az afrikai gorillákhoz?
A „Passzold vissza, Tesó!” kampány erre a távoli kapcsolatnak tűnő összefüggésre épül. A Jane Goodall Intézet 2018-ban indította el a kezdeményezést a KÖVET Egyesülettel, az Afrikáért Alapítvány, az EMLA és a Védegylet Egyesület segítségével. A 2026-os őszi kampány szeptember 24-én, a gorillák világnapján kezdődött, és a friss kampányközlemény szerint november 29-ig, az európai hulladékcsökkentési hét utolsó napjáig tart.
A kapcsolat egyik kulcsszava a koltán. Az ércből tantál nyerhető ki, amelyet az elektronikai ipar is használ. A Jane Goodall Intézet arra hívja fel a figyelmet, hogy az afrikai kitermelés egy része veszélyeztetett főemlősök, köztük gorillák és csimpánzok élőhelyeit érinti. A bányászat így jóval távolabbra mutató környezeti és társadalmi következményekkel járhat annál, mint amit egy telefon megvásárlásakor érzékelünk.
Egyetlen leadott készülék természetesen nem állítja meg az afrikai bányászatot. A visszagyűjtés jelentősége abban áll, hogy a már egyszer kitermelt anyagokat érdemes minél tovább a gazdasági körforgásban tartani, miközben csökkenthető az ellenőrizetlenül kezelt elektronikai hulladék mennyisége. Pontosan ebbe az irányba próbál mozdulni az uniós szabályozás is: az Európai Bizottság külön ajánlásokat fogalmazott meg a tagállamok számára a mobiltelefonok, tabletek és laptopok visszagyűjtésének, újrahasználatának, javításának, felújításának és anyaghasznosításának ösztönzésére.
A magyar kampány eredményei azt mutatják, hogy sok kicsi készülékből gyorsan komoly mennyiség lesz. A Jane Goodall Intézet adatai szerint csak a 2025-ös tavaszi kampányban 120 gyűjtőpont 633 kilogramm, összesen 6450 készüléket gyűjtött össze.
A céges telefonflotta már ESG-kérdés
Az idei felhívás egyik érdekes eleme, hogy kifejezetten számítanak a vállalatokra is. A szervezők olyan cégek jelentkezését várják, amelyek lecserélt flottatelefonjaikat ajánlanák fel. Ez már egészen más lépték, mint amikor valaki otthon talál két régi Nokia készüléket és egy használaton kívüli tabletet.
A vállalatoknál a mobiltelefonok cseréje rendszeres folyamat. Egy nagyobb szervezetnél egyszerre akár több száz eszköz válhat feleslegessé, és ilyenkor nagyon konkrét kérdéssé válik, mi történik velük ezután. Az elektronikai eszközök életciklusának kezelése a körforgásos vállalati működés egyik hétköznapi, mégis jól mérhető területe lehet.
A jó megoldás természetesen nem az, hogy minden működő telefont minél gyorsabban újrahasznosítunk. A körforgás logikája szerint elsőként az eszköz használati idejének meghosszabbítása, szükség esetén javítása, majd az újrahasználat vagy felújítás lehet indokolt, és csak az életciklus végén következik az anyagok visszanyerése. Az Európai Bizottság ajánlása is ezt a sorrendet erősíti az újrahasználat, javítás, felújítás és nyersanyag-visszanyerés támogatásával.
Egy céges mobilgyűjtésnek közben van egy kevésbé számszerűsíthető hatása is. A munkatárs számára a fenntarthatóság sokszor távoli vállalati vállalások, kibocsátási adatok és jelentések formájában jelenik meg. Egy gyűjtődoboz ennél jóval kézzelfoghatóbb. Elég hazamenni, kihúzni a fiókot, és elővenni azt a telefont, amelyet öt éve senki nem kapcsolt be. A körforgás itt konkrét cselekvéssé válik.
Most érdemes kinyitni azt a bizonyos fiókot
A 2026-os „Passzold vissza, Tesó!” őszi kampányba tanintézmények, civil szervezetek, cégek és közösségek is bekapcsolódhatnak, gyűjtőpontot hozhatnak létre, a már működő nyitott gyűjtőpontokat pedig a Jane Goodall Intézet térképen is jelöli. A program mobiltelefonokat, GPS-készülékeket, tableteket és egyes tartozékokat is fogad. A szervezők szerint a leadott eszközök a Jane Goodall Intézet számára felajánlott adománnyá válnak.
A „Passzold vissza, Tesó!” program és a csatlakozás részletei
A kezdeményezés azért érdekes ESG-szempontból, mert egyetlen tárgyban kapcsol össze több, egyébként külön kezelt problémát. Benne van a fogyasztás, az elektronikai hulladék, a kritikus nyersanyagok kérdése, a biodiverzitás, az ellátási lánc és a vállalati felelősség. Egy régi mobiltelefon önmagában jelentéktelennek tűnik. Hétszázmillió használaton kívüli telefon azonban már rendszerhiba.
A 2026-os őszi kampány november 29-ig tart, így most különösen jó alkalom nyílik arra, hogy otthon és a munkahelyeken is előkerüljenek a rég elfelejtett készülékek. A legelső lépéshez pedig nincs szükség fenntarthatósági stratégiára vagy komoly beruházásra. Elég kinyitni azt a fiókot.
