Az ESG egyik legfontosabb kérdése ma nem csak az irány, hanem az ütem és a mérés pontossága.
Az energiarendszerről szóló viták jelentős része továbbra is célokról, vállalásokról és jogszabályokról szól. Eközben a villamosenergia-termelés szerkezete a gyakorlatban sokkal gyorsabban alakul át, mint ahogyan a szabályozás és az ESG-jelentéstétel lekövetni képes. Ez nem minősítés, hanem időbeli eltérés, hiszen a technológiai és piaci változások tempója gyorsabb, mint a kormányzati és vállalati keretek frissülése.
A tények időzítése- mit mutatnak a villamosenergia-adatok?
A villamosenergia-rendszer átalakulásáról gyakran jövőbeli célok és vállalások mentén beszélünk, miközben az egyik legfontosabb információ csak utólag válik láthatóvá, mégpedig az, hogy mi történt ténylegesen a termelési szerkezetben. Ebben különösen nagy szerepe van azoknak az elemzéseknek, amelyek nem narratívát építenek, hanem összehasonlítható adatokat mutatnak be.
Ilyen referencia az Ember (egy londoni központú, független nemzetközi energiarendszer-elemző szervezet) éves villamosenergia-áttekintése is. A szervezet Global Electricity Review jelentése szerint 2023-ban a világ villamosenergia-termelésének közel 40 százaléka alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásból származott, vagyis megújuló és nukleáris energiából együttvéve. Ez nem célkitűzés vagy vállalás, hanem a 2023-as évre vonatkozó mért arány, ahogy az Ember a jelentésében összegzi.
A szabályozási és jelentéstételi rendszerek ezzel szemben jellemzően lassabb ciklusokban működnek. A jogalkotás, az egyeztetések és a piaci implementáció időigényes folyamatok, amelyek nehezen követik le azokat a szerkezeti változásokat, amelyek az energiarendszerben akár néhány év alatt is végbemennek. Itt keletkezik az a csúszás, amely ESG-szempontból egyre fontosabb kérdéseket vet fel.
ESG-mérés egy gyorsan mozgó rendszerben
A vállalati ESG-jelentéstétel alapvetően éves logikára épül. Az energiafogyasztás, a kibocsátási adatok és az energiamixek is éves bontásban jelennek meg, ami összehasonlíthatóvá és kezelhetővé teszi az adatokat, ugyanakkor szükségszerűen leegyszerűsíti a valóságot. A villamosenergia-termelés ugyanis nem statikus, összetétele időben folyamatosan változik.
A Scope 2 kibocsátások számításánál alkalmazott módszertanok ezt részben el is ismerik. A jelenlegi nemzetközi gyakorlat szerint a hálózati átlagokra épülő számítás korrekt és elfogadott, ugyanakkor ez az átlag nem képes megmutatni, hogy az áram ténylegesen milyen forrásból származott egy adott időpillanatban. Egy napsütéses vagy szeles időszakban a termelés karbonintenzitása jelentősen alacsonyabb lehet, míg más időszakokban a fosszilis tartalékok nagyobb szerepet kapnak.
Ez nem módszertani hiba, hanem mérési korlát. Az ESG-jelentések célja az átláthatóság és az egységes keret biztosítása, nem pedig a villamosenergia-rendszer percről percre történő leképezése. A feszültség ott jelenik meg, amikor ezek az éves adatok stratégiai döntések alapjává válnak egy olyan környezetben, ahol maga a rendszer jóval gyorsabban változik.
Amikor a piac gyorsabban alkalmazkodik
Miközben a jelentéstétel és a szabályozás lassabb tempóban mozog, a villamosenergia-piac kénytelen valós időben reagálni. Az árak, az import–export irányok és a hálózati terhelések folyamatosan követik a termelés és a fogyasztás alakulását. Európában ennek egyik jól látható jele, hogy a piac egyre rövidebb időegységekben is árazza az áramot, hogy jobban leképezze a megújuló termelés ingadozásait.
Ez a változás nem technikai részlet, hanem fontos jelzés. Minél nagyobb szerepet kapnak az időjárásfüggő energiaforrások, annál értékesebb a finomabb időbeli felbontás. A piac így pontosabb visszajelzést ad a rugalmasság, a tárolás és a hálózati kapacitások valódi értékéről. Ezzel párhuzamosan a vállalati ESG-mérések továbbra is éves keretben gondolkodnak, ami érthető, de más idősíkon működik.
A probléma nem abból fakad, hogy az egyik megközelítés helytelen, hanem abból, ha összekeverjük a funkcióikat. Más kérdésre ad választ egy éves átlag, és másra egy rövid időléptékű piaci jelzés.
Mit jelent ez a vállalatvezetés szintjén?
Ebben az összefüggésben az ESG „G” pillére nem adminisztratív kötelezettségként jelenik meg, hanem alkalmazkodási képességként. A megfelelés továbbra is alapelvárás, ugyanakkor egyre fontosabbá válik annak felismerése, hogy az energiarendszer működése gyorsabban változik, mint ahogyan azt a jelentések tükrözni tudják.
Az Emberhez hasonló adatvezérelt elemzések ebben nem iránymutatást adnak, hanem kontextust. Megmutatják, milyen tempóban alakul át a villamosenergia-termelés szerkezete, és segítenek reálisabban értelmezni az ESG-számokat. A kérdés nem az, hogy a jelenlegi mérési keretek helyesek-e, hanem az, hogy mire alkalmasak, és mire nem.
Amíg az energiarendszer egyre gyorsabban alkalmazkodik a technológiai és piaci feltételekhez, addig a szabályozás és az ESG-jelentéstétel szükségszerűen követő üzemmódban marad. Ez a különbség nem rendellenesség, hanem adottság — akkor válik kockázattá, ha nem vesszük figyelembe a döntéseink során.
