A nyár közepén, amikor az ország nagy részét aszály sújtotta, a Beregben víz csillogott a fák alatt. A WWF Magyarország és partnerei egy olyan kísérletet valósítottak meg, ami bebizonyította, hogy a vízmegtartás nem álom, hanem megvalósítható megoldás. Most, ősszel visszatekintve, egyre világosabb, hogy amit nyáron a Kőris-erdőben kicsiben modelleztek, az a jövő egyik legfontosabb klímaalkalmazkodási stratégiája lehet, ha lesz bátorságunk országosan is megvalósítani.

Víz volt ott, ahol másutt por – a Bereg nyári paradoxona

Miközben júniusban a Tisza mentén is kiszáradt csatornák, fakó rétek és porzó szántók jelezték a vízhiányt, a Beregben egészen más kép fogadta az embert. A Kőris-erdő fái között 30 centiméter mély víz csillogott, és a fiatal csemeték üde zöldben pompáztak. Mindez nem a természet csodája, hanem a WWF Magyarország és a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) tudatos beavatkozásának eredménye volt.

A projekt célja az volt, hogy a természetes vízjárás helyreállítását modellezzék, vagyis visszaadják a víznek azt a helyet, amit a korábbi lecsapolások és szabályozások elvettek tőle. A szakemberek homokzsákos duzzasztással és szivattyús vízkiemeléssel juttattak vizet a Gulács és Tarpa között elterülő erdőbe. A 300 hektáros Kőris-erdő egy részén így 25 hektárnyi vízfelület jött létre, ami heteken át táplálta a talajt és hűtötte a környezetet.

„Ez a vízvisszatartás nemcsak kísérlet, hanem tanulási folyamat. A Beregben most tapasztaljuk meg, hogyan lehet a természetet partnerként bevonni a klímaalkalmazkodásba” – mondta akkor Kajner Péter, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője.

A nyári elárasztás tehát nem öntözés volt, hanem ökológiai vízpótlás. A víz visszatartása a tájban – még ha ideiglenesen is – segítette a növényzet regenerálódását, csökkentette a hőstresszt, és javította a mikroklímát.

Az erdő, ami újra lélegezni kezdett

A Beregben a víz nemcsak hűtött, hanem életet adott. A csapadékhiánytól szenvedő fák fellélegeztek, és a korábbi években elpusztuló csemeték helyett idén a talaj nedvességtől telítődött. A szakemberek szerint a tavalyi jó makktermés most az elárasztott területen eredményesen csírázott, ami az újulat fennmaradását segíti.

Az aszály nemcsak a növényzetet, hanem a fák ellenállóképességét is gyengíti, hiszen a kórokozók könnyebben támadják a legyengült példányokat, így az erdők természetes felújulása is veszélybe kerül. A víz tehát nemcsak nedvességet adott, hanem védelmet és stabilitást is. A Kőris-erdő alján kialakult vízborítás ráadásul új élőhelyeket teremtett, kétéltűek, rovarok és madarak tértek vissza, a biodiverzitás láthatóan nőtt.

Fotó: Kajner Péter / WWF Magyarország

Most, októberben, amikor az ország ismét szárazabb, a Bereg mintaterület emlékeztet arra, mit jelent a valódi klímaadaptáció. Míg sok térségben az őszi vetések már most vízhiánnyal küzdenek, itt még mindig érződik a vízpótlás hatása, nedvesebb a talaj, zöldebb a növényzet, sűrűbb az erdő.

A víz nem pusztán életet ad, hanem megtartja azt. Ez az a tanulság, amit a Bereg ma a teljes ország számára kínál.

A víz közös ügy – természet, állam, gazdák és vállalatok egy oldalon

A WWF Magyarország és a FETIVIZIG közötti együttműködés nem jöhetett volna létre a magántulajdonosok nyitottsága nélkül. A Nyírerdő Zrt. és egy tarpai erdőbirtokossági társulat tulajdonosai engedélyezték a víz ideiglenes visszatartását, ezzel példát mutattak más gazdálkodóknak is. A projekt finanszírozását az EU MERLIN és a Partnerség az Élő Dunáért programok biztosították, amelyek a természetalapú megoldások bevezetését támogatják.

A WWF idén nyáron egyértelműen jelezte, hogy a vízmegtartás nem lehet kizárólag állami vagy uniós feladat. A vízhiány gazdasági kockázat, ami a mezőgazdaságot, az ipart és az energiatermelést egyaránt érinti. A vállalatoknak is érdekük, hogy bekapcsolódjanak a vízvisszatartó beruházásokba, hiszen saját működésük fenntarthatósága is ezen múlik.

„A vizet nemcsak a lakosság, hanem az ipar és a gazdaság is nagy mértékben használja, ezért kulcsfontosságú, hogy a vízmegtartó fejlesztésekbe vállalati források is bekerüljenek” – olvasható a WWF friss októberi állásfoglalásában. Ez a szemlélet már az ESG-világban is egyre fontosabb, mert a vízhasználat és vízlábnyom ugyanolyan stratégiai mutatóvá válik, mint az energiafogyasztás vagy a szén-dioxid-kibocsátás.

A Beregben történt kísérlet tehát nemcsak ökológiai, hanem gazdasági üzenet is, a vízmegtartás közös befektetés a jövőbe.

Mitől lesz ez országos ügy?

A WWF szakértői szerint a következő lépés az, hogy a vízvisszatartást a mezőgazdasági támogatási rendszerbe is beépítsék. Ehhez olyan konstrukciókra van szükség, mint a Vízprémium vagy a Vízvédelmi célú, nem termelő beruházások, mert ezek tennék lehetővé, hogy a gazdák önkéntes alapon, de anyagilag is támogatott módon vállalják a vízmegtartó intézkedéseket.

A cél az, hogy az agrár- és környezetpolitika egy irányba mozduljon el, a táji vízvisszatartás, az állandó növényborítás és a természetbarát területhasználat felé. Az Agrárminisztérium döntései a következő hónapokban meghatározzák, képes lesz-e Magyarország arra, hogy vízbarát országgá váljon, vagy tovább mélyül a vízhiány és az aszály ciklusa.

A WWF és partnerei szerint a megoldás nem drága, csak bátorság és szemléletváltás kell hozzá. A Bereg megmutatta, hogy a víz visszatartása nemcsak lehetséges, hanem látványos eredményeket hoz. Az ország más területein is hasonló mintaterületek kialakítása folyamatban van, de a finanszírozás, az engedélyezés és a helyi együttműködés dönti majd el, mennyire lesz ez sikeres modell.

A víz megtartása = a jövő megtartása

Idén nyáron egy erdő rácáfolt az aszályra. A Beregben bebizonyosodott, hogy a természet képes regenerálódni, ha vizet kap. A projekt tanulsága egyszerű, mégis mély. A klímaváltozásra nem elég reagálni, hanem alkalmazkodni kell, méghozzá együtt.

A víz többé nem magánügy, mindenki felel érte, aki használja. A természetvédők, a vízügyi szakemberek, a gazdák és a vállalatok közösen írhatják át Magyarország víztörténetét, ha felismerik, hogy a víz megtartása egyenlő az élet megtartásával.

A Bereg tehát nemcsak egy táj, hanem egy jövőkép is. Egy olyan országé, ahol a víz nem tűnik el, hanem visszatér oda, ahová mindig is tartozott, a természetbe.