Október 16-án a világ az élelmezésre figyel. A Világélelmezési Nap (World Food Day) az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) alapításához kötődik, amely idén ünnepli 80. évfordulóját. A világnap célja változatlan, felhívni a figyelmet az éhínség, az élelmiszerbiztonság és a fenntartható élelmiszerrendszerek összefüggéseire.
Magyarországon ehhez kapcsolódik a Fenntartható Táplálkozás Hete, amelyet a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) szervez évről évre. Az iskolai és közösségi programok célja, hogy megmutassák, a táplálkozás fenntarthatósága nem divatos hóbort, hanem jövőformáló döntés.
Amit ma eszünk – és ahogyan előállítjuk –, az holnap már nemcsak az egészségünket, hanem a klímát is alakítja.
A globális kihívás: van étel, mégis éhezünk
A világ élelmiszerrendszerei soha nem termeltek ennyit, mint ma, mégis mintegy 673 millió ember éhezett 2024-ben a FAO SOFI 2025 jelentése szerint. Ez kismértékű javulás a járvány utáni évekhez képest, de még mindig messze a 2030-ra kitűzött céloktól. A paradoxon nyilvánvaló, miközben a világ egy része túlfogyaszt, az élelmiszerpazarlás és az egyenlőtlen elosztás miatt a másik része éhezik.
A FAO adatai szerint a globálisan megtermelt élelmiszer mintegy egyharmada kárba vész vagy megsemmisül, miközben az élelmiszer-veszteség és -pazarlás a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 8–10%-át okozza. Ez a környezeti teher közel akkora, mint az Egyesült Államok teljes éves kibocsátása.
Az ipari mezőgazdaság – amely a gyors profit és a tömegtermelés logikájára épül – ma már a klímaválság egyik legnagyobb hajtóereje. Az állattenyésztés és a takarmánytermesztés az erdőirtások, a vízhiány és a metánkibocsátás kulcsszereplői, miközben az intenzív talajhasználat és a műtrágyázás fokozza a talajromlást és a biodiverzitás-csökkenést.
A 2025-ös Világélelmezési Nap üzenete ezért világos, a jövő élelmezésbiztonsága nem a több termelés, hanem az okosabb termelés kérdése. Egy olyan rendszeré, amelyben az ökológiai határok, a társadalmi felelősség és az emberi jólét egymást erősítik, nem kioltják.
A magyar fókusz: Fenntartható Táplálkozás Hete – a tudatosság hétköznapjai
Magyarország különösen aktív ebben a témában. A Fenntartható Táplálkozás Hete minden évben az élelmezési világnaphoz igazodik, és az OKOSTÁNYÉR® irányelveire épít. Az MDOSZ célja, hogy az iskolákban, közétkeztetési intézményekben és közösségekben mutassa meg, miként kapcsolódik össze a táplálkozás, az egészség és a környezet.
Fotó illusztráció Forrás Canva
A programok a mindennapok szintjén tanítják a fenntarthatóságot, hogyan lehet csökkenteni a pazarlást a menzákon, hogyan válasszunk szezonális, helyi alapanyagokat, vagy miként lehet a gyerekek számára vonzóvá tenni a zöldségeket és gyümölcsöket.
Ezek az apró döntések – akár egy iskolai menü átalakítása, akár a helyi termelők bevonása – valódi ESG-eredményekké válhatnak. Csökken a szénlábnyom, kevesebb hulladék keletkezik, nő a tudatosság, és a közösségek hosszú távon is erősebbek lesznek.
A magyar konyha mindig is tudta, mit jelent a fenntarthatóság, csak éppen más szóval. A „ne pazarolj”, „főzz idényre”, „használd fel újra” elvek nemcsak a múlt hagyományai, hanem a jövő stratégiái is. A befőzés, a fermentálás, a maradékmentés újra értéket kapnak, ma már nem spórolásból, hanem tudatosságból.
ESG-szemmel: az étel mint stratégiai vállalati kérdés
A fenntartható táplálkozás mára stratégiai ESG-téma lett, különösen az élelmiszeriparban, a kiskereskedelemben és a vendéglátásban. A vállalatok felelőssége nemcsak abban áll, hogy mit kínálnak, hanem abban is, hogyan.
A befektetők, szabályozók és fogyasztók egyaránt figyelik, mennyire átlátható, etikus és alacsony kibocsátású az ellátási lánc. Az ESG-értékelésekben egyre nagyobb szerepet kapnak az olyan indikátorok, mint a Scope 3 kibocsátás, a vízhasználat, az élelmiszerhulladék kezelése vagy az állatjóléti standardok.
Az ENSZ FAO, az Európai Bizottság és a GRI (Global Reporting Initiative) egyaránt dolgozik azon, hogy a „sustainable food systems” kifejezés mérhető mutatókká váljon a vállalati jelentésekben.
A nagyvállalatok számára a fenntartható táplálkozás tehát nem PR-téma, hanem üzleti szükségszerűség. Azok a cégek, amelyek időben reagálnak – például növényi alapú termékfejlesztéssel, rövid ellátási láncokkal, újrahasznosított csomagolással vagy hulladékcsökkentő megoldásokkal –, versenyelőnyre tesznek szert a tudatos fogyasztói piacon.
Az ESG nem a „mit eszünk” kérdésére válaszol, hanem a „hogyan termeljük” kérdésére. És ebben a válaszban benne van minden: etika, innováció, felelősség.
A jövő tányérja: kevesebb hús, több tudatosság, több innováció
A fenntartható táplálkozás jövője három szóban összefoglalható: kevesebb, jobb, okosabb. Kevesebb pazarlás, jobb minőségű alapanyagok, és okosabb termelési rendszerek.
A jövő élelmiszeripara nem a mennyiségről, hanem a minőségről szól majd. Precíziós mezőgazdaság, regeneratív talajművelés, növényi fehérjék, laborhús, vertikális farmok és adatvezérelt élelmiszerláncok, mind olyan technológiák, amelyek képesek csökkenteni az ipari mezőgazdaság terheit, miközben fenntartható módon biztosítanak élelmet a növekvő népességnek.
De a legnagyobb változás mégsem a laborban, hanem a konyhában történik. A tudatos vásárlás, a mértékletesség, a pazarlás elkerülése és az étkezés közösségi értékként való megélése mind hozzájárulnak a fenntarthatóbb jövőhöz.
A felelősség nemcsak a gazdáké és a cégeké, hanem minden emberé, aki naponta választ. A fenntartható táplálkozás az egyéni döntésektől a globális rendszerekig húzódó lánc, amelyben minden szem számít.
A jövő elkezdődött – a tányérunkon
A fenntartható táplálkozásról beszélni ma nem erkölcsi divat, hanem túlélési stratégia. A Világélelmezési Nap és a Fenntartható Táplálkozás Hete közös üzenetet hordoz, a jövő nem kormányzati döntéseken vagy vállalati stratégiákon dől el, hanem a hétköznapi szokásainkban.
Ha megértjük, hogy a bolygó egészsége és az emberi jólét nem egymás ellentétei, hanem egymás feltételei, akkor az ESG nem távoli jelentés, hanem életforma lesz.
A jövő asztalán nem a profit, hanem a felelősség a főfogás.
