A regeneratív gazdaság új korszakot ígér, ahol a munka nemcsak értéket teremt, hanem helyreállítja mindazt, amit a korábbi modellek kimerítettek. De mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan változhat meg a foglalkoztatás, ha a gazdaság célja nem a növekedés, hanem a megújulás?
A gazdaság, ami nem termel, hanem gyógyít
Évtizedeken át a gazdasági növekedés jelentette a siker mércéjét. A munka az outputról, a termelésről és a profitabilitásról szólt. A klímaváltozás, az ökológiai válság és az energiaátmenet azonban mindent új alapokra helyez. A regeneratív gazdaság szemlélete szerint a jövő nem arról szól, hogy kevesebbet fogyasszunk, hanem arról, hogy okosabban teremtsünk értéket, olyat, ami helyreállítja az ökoszisztémákat, miközben az embereknek is stabil megélhetést biztosít.
A koncepció egyik szellemi alapítója, John Fullerton szerint a gazdaságot úgy kell újraértelmezni, mint élő rendszert, amely csak akkor maradhat életképes, ha képes regenerálni saját erőforrásait, legyen szó talajról, vízről, energiáról vagy emberi közösségekről.
Ezzel párhuzamosan olyan közgazdászok, mint Hyman Minsky és Stephanie Kelton az úgynevezett garantált munkahely modellben látják a stabilitás új formáját. Szerintük a munka nem csupán gazdasági tényező, hanem társadalmi kötőszövet, fontos az emberi részvétel a közös célokban.
Ezek a gondolatok közösen mutatnak egy irányba, a jövő gazdasága akkor lehet sikeres, ha a természet és az emberi munka újra egyensúlyba kerül.
A garantált munkahely mint zöld stabilizátor
A job guarantee elmélet szerint a közösségek, önkormányzatok vagy akár az állam biztos megélhetést kínálhatnak azoknak, akik a regeneratív átmenethez kapcsolódó munkát vállalnak. Ilyenek lehetnek a természetvédelmi helyreállítási projektek, az energiahatékonysági programok vagy a helyi ellátási rendszerek fejlesztése.
Ez a megközelítés alapjaiban más, mint a klasszikus szociális támogatási rendszer. A garantált munkahely nem segély, hanem befektetés, minden elvégzett feladat valós társadalmi és környezeti értéket hoz létre. A gazdaság így nemcsak reagál a válságokra, hanem aktívan alakítja a helyreállítást. A program előnye, hogy stabil keresletet teremt a munkaerőpiacon, ami csillapítja a zöld átmenetből fakadó gazdasági sokkokat, miközben hosszabb távon megerősíti a közösségi kohéziót.
A regeneratív gazdaság tehát nemcsak az energiaforrásokat, hanem a munka logikáját is megújítja. A profit helyett a hasznosság kerül középpontba, az ember pedig nem „költség”, hanem aktív szereplő a természet helyreállításában.
Ez az a pont, ahol a környezeti és a társadalmi dimenzió találkozik: az ESG „E” és „S” pillére egy közös, jövőálló rendszerbe fonódik össze.
Magyar valóság: a zöld átmenet, mint munkahelyi lehetőség
Ha mindezt a hazai környezetbe helyezzük, a kép nemcsak aktuális, hanem sürgető is. Magyarországon az energiahatékonysági beruházások, az épületfelújítások, a természetalapú vízmegtartási programok és a megújuló energia projektek egyaránt új munkaerőt igényelnek. Ezek a szektorok az elkövetkező években több tízezer zöld munkahelyet hozhatnak létre, de csak akkor, ha a szakpolitika, az oktatás és a vállalatok stratégiái összhangban haladnak.
A magyar munkaerőpiacon jelenleg kettősség figyelhető meg. Miközben a zöld technológiai ágazatokban munkaerőhiány van, a hagyományos iparágakban sokak számára bizonytalanná vált a jövő. A regeneratív gazdaság elvei éppen ezt a töréspontot hivatottak áthidalni átképzéssel, helyi foglalkoztatással és közösségi projektek támogatásával.
Fotó illusztráció Forrás Canva
Egy jól szervezett, lokális munkahelyprogram – amely a természetes erőforrások fenntartható használatát célozza – nemcsak gazdasági, hanem társadalmi stabilizátorrá válhat. Ilyenek már most is elindultak kísérleti formában, például a Tisza-menti árterületek helyreállítása során a vízvisszatartó rendszerek építése, karbantartása és a helyi ökoszisztémák gondozása valós, hosszú távú munkát biztosít a helyieknek. Ezek a kezdeményezések pontosan azt a szemléletet tükrözik, amit a regeneratív gazdaság gondolkodói hirdetnek, vagyis a munka mint közösségi felelősségvállalás.
Az ESG új értelmezése – munka mint befektetés a jövőbe
Az ESG keretrendszer ma már nem pusztán vállalati megfelelésről szól. A valódi ESG-szemlélet a gazdaság és a társadalom közötti egyensúlyt keresi és ebben a munka kulcsfontosságú tényező.
A vállalatok számára a regeneratív gazdaság felé való elmozdulás nem csupán zöldítés, hanem üzleti stratégia. Ha a munkavállalók részt vehetnek az értékteremtésben, amely helyreállítja a környezetet, az erősíti az elkötelezettséget és a hosszú távú fenntarthatóságot is. Egyre több cég fedezi fel, hogy a „zöld munkahely” nem kommunikációs címke, hanem konkrét versenyelőny. Az energiahatékony működés, a körkörös folyamatok és a helyi beszállítói láncok fejlesztése mind-mind új típusú foglalkoztatási modellt kíván.
Ebben a logikában a munkaerő nem csupán eszköz a fenntarthatósági célok eléréséhez, hanem maga is a cél része. Ha egy vállalat képes a dolgozóit bevonni a regeneratív folyamatokba – legyen szó energia-megtakarításról, hulladékcsökkentésről vagy helyi fejlesztésekről – akkor az ESG nem adminisztratív keret, hanem élő gyakorlat lesz.
A jövő tehát nem a hagyományos munkahelyek megszűnéséről szól, hanem új típusú munka értelmezésről. A regeneratív gazdaságban az értékteremtés nem az irodákban, hanem a közösségekben, a természettel együttműködve történik.
És bár ez a folyamat összetett, a cél világos, mégpedig olyan gazdaságot építeni, ahol a munka nem pusztán termel, hanem gyógyít, helyreállít és összeköt.
A jövő munkahelye a természetben kezdődik
Ha a regeneratív gazdaságra való áttérés komolyan gondolt cél, akkor a munka fogalmát is újra kell definiálni. A fenntarthatóság következő szintje nem az, hogy kevesebbet fogyasztunk, hanem az, hogy többet adunk vissza az emberi tudással, jelenléttel, közösségi együttműködéssel.
A jövő munkahelye nem feltétlenül irodában lesz, de annál sokkal többet fog jelenteni, kapcsolódást, értelmet és részvételt egy olyan gazdaságban, amely végre nem a végtelen növekedésről, hanem a helyreállításról szól.
