A geotermikus energia régóta ígéretes szereplője a megújuló energiaforrások mezőnyének, mégis keveset beszélünk róla a nap- és szélenergia árnyékában. Most viszont új lendületet kaphat – de vajon elég forró ez az energiaforrás ahhoz, hogy érdemben alakítsa át a kontinens energiatérképét?

A földhő ereje – ígéretes, mégis alulértékelt

A geotermikus energia a Föld belső hőjéből származik, amelyet mélyfúrásokkal érhetünk el. Használata rendkívül sokrétű: fűtésre, melegvíz-ellátásra és villamosenergia-termelésre is alkalmas. A technológia legnagyobb előnye az állandó rendelkezésre állás: míg a nap és a szél szeszélyes, a földhő stabil és időjárásfüggetlen energiaforrás, így kiválóan alkalmas alapterhelés biztosítására.

Az EU is felismerte ezt: 2020-ban zöld utat adott egy projektnek, amely olajkutak újrahasznosításával vizsgálta a geotermikus energia alkalmazhatóságát. A cél egyértelmű: a szénhidrogének helyettesítése alacsony kibocsátású alternatívákkal. Mégis, a megvalósítás sok helyütt késlekedik – leginkább a magas beruházási költségek és a földtani eltérések miatt.

Geotermikus aranykor a mélyben? Magyar példák a felszínen

Magyarország földtani adottságai kedvezőek, a geotermikus gradiens az átlagnál magasabb, így a földhő kisebb mélységben is elérhető. A hazai geotermikus energiahasznosítás korántsem elméleti: Szeged, Hódmezővásárhely és Győr is példaértékű beruházásokkal mutatja az irányt.

Szegeden már több geotermikus rendszer is működik, a távfűtés közel felét ez adja. Hódmezővásárhely az elsők között alakított ki visszasajtolásos rendszert, évente több millió köbméter földgázt takarítva meg. Győrben az Audi gyára és a város távhőrendszere is geotermikus alapon működik részben – évente 34 ezer tonnával kevesebb szén-dioxidot juttatva a légkörbe.

A lakosság reakciója jellemzően pozitív, különösen azokban a településekben, ahol a fűtési számlák is kedvezőbben alakulnak. A siker azonban nem csak a technológián múlik: kulcsfontosságú a helyi önkormányzatok és a beruházók közötti együttműködés, valamint a társadalmi elfogadás.

A mélyfúrás nem játék – kockázatok, határok, lehetőségek

Bár a geotermikus energia hosszú távon fenntartható, csak akkor működik jól, ha a lehűlt vizet visszajuttatják a földbe. Ennek hiányában csökken a nyomás, és a hőforrás kimerülhet. A technológia kihívásai közé tartozik a fúrási mélység növekedésével emelkedő költség, a potenciális mikroszeizmikus aktivitás, valamint a fúrási szakaszban jelentkező zaj- és porterhelés.

A földtani különbségek sem elhanyagolhatók: míg Izlandon szinte a felszín alatt bugyog a hő, Kelet-Közép-Európa más részein mélyebbre kell ásni. A technológia fejlődése azonban gyors: a német BASF például az ausztrál Vulcan Energy-vel közösen vizsgálja egy 300 MW-os geotermikus projekt lehetőségét, amely egy teljes ipari telephely energiaigényét fedezné.

Geotermikus energia a geopolitikai válságok árnyékában

A 2022-ben kirobbant energiaválság, amelyet az orosz–ukrán háború csak tovább súlyosbított, rávilágított arra, mennyire sérülékenyek az európai energiaellátási láncok. Ebben az új energetikai kontextusban a geotermikus energia nem csupán környezetvédelmi kérdésként jelenik meg, hanem stratégiai tartalékként is. Egy olyan energiaforrás, amely nem függ külpiaci árfolyamoktól, szállítási útvonalaktól vagy politikai alkuhelyzetektől. A földhő helyben van, nem lehet elzárni, nem kell hajóra rakni, és nem okoz szállítási veszteséget. Ebből a nézőpontból a geotermia új értelmet nyer: nemcsak fenntartható, de geopolitikailag stabil energialáb is lehet a nemzeti energiamixben.

Mitől lesz versenyképes a földhő 2030 után?

Ahhoz, hogy a geotermikus energia valós versenytársként léphessen fel más megújulókkal szemben, három kulcsterületen kell áttörést elérni: a beruházási költségek csökkentésében, a fúrási technológiák gyorsításában és a szabályozási környezet egyszerűsítésében. A jelenlegi rendszerben egy geotermikus projekt megtérülése 10–15 év is lehet, ami még a stabil energiapiacokon is komoly befektetői kockázatot jelent. Ugyanakkor a nemzetközi kutatás-fejlesztési trendek – például az európai GEOTHERMICA program vagy az amerikai DOE fúrási innovációi – arra utalnak, hogy ez a ciklus lerövidülhet. Ha a geotermia közelebb kerül a „plug and play” modellekhez, vagyis ha az engedélyeztetési és technológiai belépési korlátokat sikerül radikálisan csökkenteni, akkor a 2030 utáni időszak már nem csak a nap- és szélenergia, hanem a földhő valódi térnyeréséről is szólhat majd.

Van helye a térképen – csak nem ott, ahol mindenki keresné

A geotermia nem versenytársa a napnak vagy a szélnek, hanem kiegészítője. Akkor éri meg, ha a helyi adottságok és a felhasználási cél együtt indokolják a beruházást. Egy jól működő rendszer hosszú távon nemcsak kibocsátáscsökkentő, de gazdaságos is lehet – különösen, ha más megújuló forrásokkal kombinálva épül be az energiamixbe.

Európa jövője nem egyetlen energiaforrásra épül majd, de a föld mélyén rejlő hő igenis kulcsszerepet játszhat benne – különösen akkor, ha a politika, a gazdaság és a társadalom egyszerre képes felismerni a benne rejlő potenciált.