A legfrissebb nemzetközi elemzések szerint a század végére akár 2,6 °C-os globális melegedés is bekövetkezhet. A kibocsátások növekedése lassul, de továbbra is rekordközeli, miközben a megújuló energia világszerte csak követi, de még nem előzi a növekvő energiaigényt. A következő évek határozzák meg, elindul-e valódi elmozdulás a jelenlegi pályáról.
A Climate Action Tracker és több független kutatócsoport friss értékelése szerint 2025-ben nem történt fordulat, a világ továbbra is nagyjából 2,6 °C-os felmelegedés felé halad az iparosodás előtti időszakhoz képest. Ez gyakorlatilag megegyezik a tavalyi becsléssel, ami azt jelzi, hogy egy éven át gyakorlatilag semmilyen valódi előrelépés nem történt.
A fosszilis energiahordozókhoz köthető globális kibocsátások ráadásul ismét emelkedhetnek. A becslések szerint a világ emissziója körülbelül 1 %-kal nőhet 2025-ben. Bár a kibocsátás növekedésének üteme lassul, még így is meghatározó szerepet játszik a globális trendben. Az előző évtizedben az éves átlagos növekedés 2 % volt, míg az elmúlt tíz évre ez 0,8 %-ra csökkent, ami lassulást mutat, de nem eléggé ahhoz, hogy áttörést hozzon.
A globális felmelegedés már most is érezhető. A bolygó átlaghőmérséklete az ipari forradalom óta 1,3 °C-kal nőtt, és ez a változás számos jelenségben tükröződik; intenzívebb viharokban, gyakori aszályokban, szélsőséges hőhullámokban és erdőtüzekben. Az 1,3 °C-os valóság azt mutatja, hogy a klímaváltozás nem jövőbeli fenyegetés, hanem jelen idejű működési kockázat.
Fotó illusztráció Forrás Canva
A szakértők szerint a 2,6 °C-os pálya olyan pontokat érinthet, amelyek évtizedekre vagy évszázadokra alakítanák át a Föld ökológiai rendszereit. A korallzátonyok kiterjedt pusztulása, a jégtakarók visszahúzódása vagy az Amazonas erdőinek átalakulása már nem elméleti forgatókönyv, hanem mérhető folyamat. Bár a kutatók a „billenőpont” kifejezést óvatosan használják, egyre több vizsgálat figyelmeztet arra, hogy az eddig stabilnak hitt rendszerek sokkal érzékenyebbek a tartós melegedésre, mint korábban gondoltuk. A 2,6 °C nem egy statisztikai adat, hanem egy új működési keret a gazdaság és a társadalom számára.
A klímapolitika szándékai és határai – elegendőek lesznek-e az országok vállalásai?
A Párizsi Megállapodás egyik alapelve az volt, hogy az országok időről időre frissítik nemzeti vállalásaikat. Ezek az úgynevezett NDC-k adják a világ klímastratégiájának alapját. A brazíliai Belémben zajló COP30-ra egy új vállalási kör volt esedékes, azonban a világ országainak csupán nagyjából 100 állama nyújtotta be frissített terveit.
A beadott vállalások együttesen nem elégségesek. A Párizsi Megállapodás 1,5 °C-os céljától tovább távolodunk, nem közeledünk. A CAT számításai szerint, ha figyelembe vesszük a nettó zéró célkitűzéseket is, a várható felmelegedés 2,1 °C-ról 2,2 °C-ra nőtt, vagyis nemcsak hogy nem javult a kilátás, hanem némileg romlott is.
A nemzeti stratégiai tervek elmaradását több tényező is magyarázza. Számos állam energiaellátási bizonytalansággal szembesül, és ez még mindig elsőbbséget élvez a hosszú távú dekarbonizációs lépésekkel szemben. Ehhez járul hozzá, hogy az egyes országok belpolitikai ciklusai gyakran kiszámíthatatlanná teszik a klímaígéretek teljesítését.
Mindez jól látható abban is, hogy 2015-ben, a Párizsi Megállapodás elfogadásakor a világ 3,6 °C-os melegedést kockáztatott. Bár azóta sok pozitív tendencia alakult ki, a mostani stagnálás azt mutatja, hogy a szabályozási és politikai környezet önmagában nem képes tartós trendfordulót előidézni. Ehhez szélesebb gazdasági és technológiai összhangra van szükség.
A klímavállalások hatása akkor erősödik fel, ha az üzleti szektor és az állami tervezés ugyanabba az irányba mozdul. A megújuló energia gyorsul, mégis kevés, a fogyasztás növekedése ellensúlyozza a fejlődést
A megújulóenergia-szektor történelmi ütemben bővül, különösen a nap- és szélenergia területén. A jelentések szerint a tiszta energiák térnyerése mára megközelíti a világ energiaigényének éves növekedését, azonban még nem lépi túl azt. Ez azt jelenti, hogy minden új zöld kapacitás ellenére a fosszilis rendszerek továbbra is szükségesek a növekvő kereslet kielégítéséhez.
Fotó illusztráció Forrás Canva
A megújulók aránya világszerte növekszik, de sok országban a hálózati infrastruktúra, az energiatárolás fejlettsége vagy a beruházások finanszírozása korlátot jelent. A megújulók terjedése önmagában nem elegendő, ha a fogyasztás dinamikusabban nő, mint a zöld energia termelése.
A szakértők egyetértenek abban, hogy az energiaátmenet akkor válik valóban kibocsátáscsökkentővé, ha az új beruházások nemcsak a kereslet növekedését követik, hanem ténylegesen kiváltanak meglévő fosszilis kapacitásokat. Ehhez stabil szabályozási környezetre, hálózati fejlesztésekre és innovatív energia-tárolási megoldásokra van szükség.
A vállalatok, különösen az energiaintenzív ágazatok szerepe ebben meghatározó. A zöldenergia-felhasználás, az energiahatékonysági beruházások és a transzparens ESG-stratégia mára nem PR-kérdés, hanem működési és piaci kényszer.
A megújulók gyors terjedése fontos siker, de a klímacélokat csak akkor érjük el, ha ezzel párhuzamosan csökken a fosszilis energia tényleges aránya.
Mi következik most? A következő évek döntik el, stabilizálható-e a klímapálya
A globális gazdaság számára a legfontosabb kérdés, hogy a jelenlegi trendek módosíthatók-e. A válasz igen, mert a Párizsi Megállapodás óta már bizonyított, hogy egyetlen évtized alatt is jelentős elmozdulás érhető el; a várható melegedés 3,6 °C-ról 2,6 °C-ra mérséklődött. A jelenlegi stagnálás ugyanakkor azt mutatja, hogy a könnyű lépések megtörténtek, a nehezebb, szerkezeti átalakításokat igénylő feladatok azonban még előttünk állnak.
A vállalatoknak, kormányoknak és befektetőknek egyaránt fel kell ismerniük, hogy a fenntarthatóság nem kommunikációs elem, hanem a gazdasági működés stabil alapfeltétele. A globális felmelegedés lassítása és az alkalmazkodóképesség erősítése egyaránt meghatározó lesz a következő évtized versenyképességi rangsorában.
A 2,6 °C-os pályáról való letérés nemcsak környezetvédelmi kérdés, hanem gazdasági racionalitás is.
A következő két-három év tehát kulcsfontosságú- Most dől el, hogy a ma hozott döntések képesek lesznek-e valódi fordulatot elindítani.
