Néhány napra felépül egy kisebb város, majd szinte teljesen eltűnik. Közben tízezrek utaznak oda, esznek, isznak, zuhanyoznak, telefont töltenek, sátrat állítanak, és elképesztő mennyiségű energiát, vizet és alapanyagot használnak el. Elsőre a fesztivál aligha tűnik fenntartható műfajnak. Európa nagy rendezvényein mégis egyre érdekesebb kísérletek zajlanak arra, hogyan lehet ekkora tömeget kisebb környezeti terheléssel kiszolgálni.
Néhány napra felépül egy város
Amikor megérkezünk egy fesztiválra, többnyire a színpadokat, a büféket és a tömeget látjuk. A háttérben azonban egy komplett infrastruktúra működik: energiaellátás, víz, mosdók, zuhanyzók, hűtés, világítás, szállítás, raktározás, takarítás, hulladékkezelés és több száz vagy akár több ezer dolgozó. Erre érkeznek meg a látogatók a saját fogyasztásukkal.
A fesztivál ebből a nézőpontból inkább ideiglenes város, mint néhány koncert egymás után. Ugyanazokra a kérdésekre kell választ találnia, amelyekkel egy település vagy nagyvállalat is találkozik: honnan érkezik az energia, hogyan mozognak az emberek, miből készül az étel, mennyi vizet használunk, mi történik a maradékkal, és hová kerül mindaz, amire néhány nappal később már nincs szükség.
A dán Roskilde Festival méretei jól érzékeltetik ezt. Egyetlen fesztiválhét alatt több mint egymillió adag ételt szolgálnak fel. 2025-ben több mint 1700 tonna hulladék keletkezett, miközben a szervezők célja, hogy ezt 2028-ra 1000 tonnára csökkentsék.
Ilyen nagyságrendnél már nehéz kizárólag repoharakról és szelektív kukákról beszélni. Ezek fontosak, és a látogató számára ezek teszik láthatóvá a változást. A nagy környezeti tételek jelentős része azonban máshol keletkezik: az energiaellátásban, az étkezésben, a közlekedésben és a beszerzésben.
Nem mindegy, hogy mit viszünk be a fesztiválra
A rendezvények környezeti terhelésének egyik leglátványosabb pillanata furcsa módon akkor jön el, amikor már vége a bulinak. A kempingekben hátrahagyott sátrak, matracok, székek, pavilonok, ruhák és csomagolások néhány óra alatt megmutatják, mennyi olyan tárgy kerül forgalomba, amelyet eleve nagyon rövid használatra vásároltak.
Roskildében ezért a hulladék kezeléséről fokozatosan a hulladék megelőzésére kerül át a hangsúly. 2025-ben több mint 9500 fesztiválozó bérelt kempingfelszerelést. 2026-ban a szervezők az olcsó, egyszer használatos pavilonokat és az üvegcsomagolásokat is kitiltották a kempingterületről. Az előző évben csak üvegből több mint 25 tonna hulladékot gyűjtöttek össze.
A bérlés mögött egyszerű gondolat áll, hiszen egy tárgyat nem feltétlenül kell birtokolni ahhoz, hogy használni lehessen. Ha ugyanaz a felszerelés több fesztiválszezonon és sok látogatón keresztül használatban marad, kevesebb új terméket kell előállítani, szállítani, majd néhány nap múlva hulladékként kezelni. A fesztivál ezzel tulajdonképpen a körforgásos gazdaság egyik modelljét teszteli nagyon sűrített környezetben.
Itthon a Szigeten is évek óta működik a betétdíjas keménypohár-rendszer, amelynél a közölt visszaváltási arány 85 százalék. A személyzet és a fellépők étkeztetésénél újrahasználható étkészleteket alkalmaznak, 2024-ben 100 köbméternyi szerves anyag került komposztálásra, a hátrahagyott, használható sátrakat pedig továbbadják újrahasználatra.
A különbség nem jelentéktelen. Más eredményt ad, ha egy rendezvény azt kérdezi, hogyan kezelje hatékonyabban a keletkezett szemetet, és mást, ha azt vizsgálja, minek kell egyáltalán hulladékká válnia.
A tányér és az utazás sokat nyom a mérlegen
Egy fesztivál fenntarthatóságáról beszélve könnyű leragadni annál, amit a helyszínen látunk. Pedig két fontos tényező kevésbé feltűnő: mit eszünk, és hogyan jutunk el oda.
A Szigeten 2025-ben a kínált ételek 53 százaléka vegán vagy vegetáriánus volt, az alapanyagok fele helyi forrásból érkezett. Roskilde ennél egy lépéssel tovább ment: 2026-ban már olyan követelményt alkalmaznak, amely szerint egy étel karbonlábnyoma legfeljebb 2 kilogramm CO₂-egyenérték lehet, a 0,5 kilogramm alatti fogások pedig külön jelölést kapnak.
Egymillió adag ételnél már egy kisebb változtatás is komoly mennyiséget jelent. Ehhez viszont beszállítói adatokra, mérésre és beszerzési követelményekre van szükség. Itt kezd a fesztivál fenntarthatósága nagyon hasonlítani arra, amivel ma egy nagyvállalat is találkozik.
Ugyanez igaz a közlekedésre. Egy hatékonyan működtetett fesztivál környezeti teljesítményét könnyen leronthatja, ha a közönség jelentős része hosszú utat tesz meg magas kibocsátású közlekedési módokkal. A Sziget adatai szerint 2025-ben a látogatók 62 százaléka fenntarthatóbb közlekedési módot – gyaloglást, kerékpárt, tömegközlekedést, vonatot vagy buszt – választott.
Az energiaellátásnál szintén olyan fejlesztések hozhatnak nagy eredményt, amelyeket a fesztiválozó szinte észre sem vesz. Roskilde 2022-ben közvetlenül az elektromos hálózathoz kapcsolta a rendezvényt, kiváltva a dízelgenerátorokat. A szervezők szerint ezzel évente mintegy 72 ezer liter dízel felhasználását szüntették meg. Később az ételstandok palackos gázhasználatát is felszámolták; a két intézkedés együtt évente körülbelül 250 tonnával mérsékelte a közvetlen CO₂-egyenértékben számított kibocsátást.
Ami itt működik, máshol is működhet
A fesztiválok ezért jóval érdekesebbek fenntarthatósági szempontból, mint amennyit egy zöld kommunikációs kampány mutat belőlük. Néhány nap alatt valós körülmények között lehet tesztelni olyan rendszereket, amelyeket később más területeken is alkalmazni lehet.
Hajlandó-e tízezer ember bérelni ahelyett, hogy megvenne valamit? Működik-e a visszaváltási rendszer több tízezer látogató mellett? Elfogadják-e az emberek az alacsonyabb karbonlábnyomú ételkínálatot? Lehet-e úgy alakítani a közlekedést, hogy egyre többen hagyják otthon az autót? Ezekre egy fesztivál nagyon gyorsan választ ad.
Roskilde 2026-ban első fesztiválként kapta meg a Nordic Swan Ecolabel minősítést. Az eseményekre kidolgozott rendszer 35 kötelező kritérium alapján vizsgálja többek között az energiafelhasználást, az étel- és italkínálatot, a hulladékot, a biodiverzitást és az erőforrások használatát. A Sziget pedig a Green Deal Circular Festivals kezdeményezéshez kapcsolódva dolgozik a körforgásosabb működésen és saját környezeti adatainak mérésén.
Egy százezres rendezvény ettől még nem lesz nyom nélküli. Energia kell hozzá, infrastruktúra épül, emberek utaznak, rengeteg étel fogy és hulladék is marad utána. A valódi kérdés ezért talán nem az, létezik-e tökéletesen zöld fesztivál. Sokkal érdekesebb, mennyivel lehet kisebb ugyanannak a bulinak a lábnyoma, ha a szervezők már az energiaforrásnál, a beszállítóknál, az étlapnál és az odajutásnál elkezdenek számolni. Ha pedig egy megoldás százezer emberrel, néhány nap alatt működőképesnek bizonyul, arra a fesztiválkapun kívül is érdemes figyelni.
