Magyarország új lendületet adna a szélerőmű-fejlesztéseknek, de egy friss természetvédelmi konfliktustérkép arra figyelmeztet, hogy nem minden terület alkalmas erre. A kérdés ma már nem az, hogy szükség van-e több megújuló energiára, hanem az, hogyan lehet úgy felgyorsítani az energiaátállást, hogy közben ne veszítsünk pótolhatatlan élőhelyeket és veszélyeztetett fajokat.
A klímavédelem és a természetvédelem nem mindig ugyanazt jelenti
A megújuló energiaforrások terjedése az egyik legfontosabb eszköze a klímaváltozás elleni küzdelemnek. Magyarország energiapolitikájában is egyre nagyobb szerepet kapnak a szélerőművek, különösen azutóbbi jogszabályi változásokat követően, amelyek ismét lehetővé teszik új beruházások előkészítését.
A zöldenergia azonban nem minden esetben jelent automatikusan természetbarát megoldást. Egy rosszul megválasztott beruházási helyszín hosszú évtizedekre befolyásolhatja egy adott térség élővilágát.
Erre hívta fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), amikor elkészítette Magyarország első, 2,5 kilométeres felbontású országos szélerőmű–madár konfliktustérképét. A szervezet célja nem a szélerőművek építésének megakadályozása, hanem annak elősegítése, hogy a természetvédelmi szempontok már a tervezés legelső fázisában megjelenjenek.
Ez a megközelítés egyre inkább illeszkedik az ESG szemlélethez is, amely szerint a fenntarthatóság nem csupán a karbonkibocsátás csökkentéséről szól, hanem a biodiverzitás megőrzéséről és az ökoszisztémák védelméről is.
Nem csak az ütközés jelent veszélyt
A közvélemény gyakran úgy gondol a szélerőművekre, mint amelyek elsősorban a lapátoknak repülő madarak miatt jelentenek problémát. A tudományos kutatások azonban ennél jóval összetettebb képet rajzolnak.
Az egyik legjelentősebb hatás valójában az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása.
A szélerőművekhez vezető utak, elektromos hálózatok, kiszolgáló infrastruktúra és a folyamatos emberi jelenlét megváltoztatja az érintett területek ökológiai működését. Számos érzékeny madárfaj – például a túzok, a parlagi sas vagy egyes sólyomfajok – egyszerűen elkerüli ezeket a területeket, ami hosszú távon csökkentheti a rendelkezésükre álló élőhelyek méretét.
Különösen érzékenyek a nagy testű, lassabban manőverező madarak és a ragadozómadarak, amelyek repülési magassága gyakran egybeesik a turbinák működési zónájával. Hasonló problémát jelenthetnek a vonulási útvonalak is, ahol évente több százezer madár halad keresztül ugyanazon térségeken.
A veszély nem korlátozódik a madarakra. A denevérek esetében még azok az egyedek is elpusztulhatnak, amelyek fizikailag nem ütköznek a lapátokkal. A gyorsan forgó rotorok körül kialakuló légnyomás-változás ugyanis úgynevezett barotraumát okozhat, amely súlyos belső sérülésekhez vezethet.
Az intelligens tervezés lehet a megoldás
A természetvédelem és az energiaátállás közötti konfliktus azonban nem szükségszerű. Számos európai országban ma már olyan digitális térinformatikai rendszereket alkalmaznak, amelyek a madárvonulási útvonalakat, költőhelyeket, Natura 2000 területeket, denevérélőhelyeket és más ökológiai adatokat egyetlen döntéstámogató rendszerben jelenítik meg.
A beruházások sikerének kulcsa sokszor nem maga a technológia, hanem a megfelelő helyszín kiválasztása.
Az MME által készített konfliktustérkép is ezt a célt szolgálja. A különböző madárfajok természetvédelmi jelentőségét, állományuk sérülékenységét és előfordulási adatait egy súlyozott módszertan alapján értékelték, majd ezekből országos konfliktuszónákat határoztak meg.
Nemzetközi szinten egyre több helyen alkalmaznak további innovatív megoldásokat is. Léteznek mesterséges intelligenciával támogatott radaros rendszerek, amelyek nagyobb madárcsapatok közeledésekor automatikusan leállítják a turbinákat. Egyes országok szezonális korlátozásokat vezetnek be a vonulási időszakokban, máshol pedig kamerás monitoring segíti a folyamatos természetvédelmi ellenőrzést.
A cél nem a fejlesztések lassítása, hanem azok okosabb megvalósítása.
A biodiverzitás már üzleti kockázat is
Az elmúlt néhány évben a vállalatok fenntarthatósági szemlélete jelentősen átalakult. Míg korábban a klímavédelem állt a középpontban, ma már a biodiverzitás megőrzése is stratégiai kérdéssé vált.
Az Európai Unió természet-helyreállítási célkitűzései, a TNFD (Taskforce on Nature-related Financial Disclosures) ajánlásai, valamint a vállalatoktól elvárt természethez kapcsolódó kockázatelemzések mind azt mutatják, hogy a beruházások környezeti hatásait egyre komplexebb módon vizsgálják.
Ez a szélerőmű-fejlesztések esetében különösen fontos. Egy olyan projekt, amely jelentős természetvédelmi konfliktust okoz, nemcsak társadalmi ellenállásba ütközhet, hanem finanszírozási, engedélyezési és reputációs kockázatokat is hordozhat.
Éppen ezért a jövő sikeres energiafejlesztései várhatóan nem pusztán a legjobb szélviszonyokat keresik majd, hanem azokat a területeket is, ahol a megújulóenergia-termelés és a természetvédelem hosszú távon együtt tud működni.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület konfliktustérképe ezért jóval több egy szakmai adatbázisnál. Olyan döntéstámogató eszköz, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország energiaátállása valóban fenntartható legyen, és a klímavédelmi célok elérése ne újabb természeti veszteségek árán valósuljon meg. A következő évtizedek egyik legfontosabb kérdése ugyanis nem az lesz, hogy épülnek-e új szélerőművek, hanem az, hogy képesek leszünk-e úgy felgyorsítani a zöldátállást, hogy közben megőrizzük azt a biodiverzitást is, amelynek védelméért maga az energiaátállás is létrejött.
