A magyar munkavállalók ma már hosszabb szabadságot vesznek ki, könnyebben eljutnak nyaralni, és ritkábban fordul elő, hogy az utolsó pillanatban visszavonják a pihenésüket. Ez elsőre egyértelmű pozitív változásnak tűnik. Egy ESG-szemléletből nézve azonban nem az a legfontosabb kérdés, hogy hány napot vagyunk távol a munkahelytől, hanem az, hogy valóban képesek vagyunk-e mentálisan is kikapcsolni. A munkavállalói jóllét ma már nem csupán HR-kérdés, hanem a vállalatok hosszú távú fenntarthatóságának egyik alapfeltétele.
A pihenés már üzleti kérdés is lett
Az elmúlt években a vállalatok fenntarthatósági stratégiájában egyre nagyobb hangsúlyt kapott az úgynevezett Social pillér, vagyis az emberekről való gondoskodás. A munkavállalók egészsége, mentális állapota, megtartása és jólléte ma már ugyanúgy versenyképességi tényező, mint az energiahatékonyság vagy az innováció. Ebben a környezetben a szabadság sem egyszerű juttatás, hanem a regeneráció egyik legfontosabb eszköze.
A Profession.hu friss, reprezentatív kutatása szerint ezen a területen kedvező irányú változások figyelhetők meg. Míg 2016-ban a magyar munkavállalók átlagosan 11–12 nap nyári szabadságot terveztek, addig 2026-ban már átlagosan 13 nappal számolnak, a gyermekesek pedig 14–15 napot vesznek ki. Az is pozitív fejlemény, hogy a dolgozók többsége már nem tart attól, hogy a munkáltató az utolsó pillanatban visszavonja a korábban jóváhagyott szabadságát.
A kutatás arra is rámutat, hogy egyre kiszámíthatóbbá vált a szabadságok kezelése, ami jelentősen hozzájárulhat a biztonságérzethez és a munkahelyi bizalom erősödéséhez. Míg tíz évvel ezelőtt a munkavállalók közel fele találkozott azzal, hogy a jóváhagyott szabadságát végül mégsem tudta kivenni, ma már tízből hét dolgozó szerint ilyen vele még nem fordult elő.
Ez nem csupán HR-siker. Azok a szervezetek, amelyek tiszteletben tartják a munkavállalók pihenőidejét, hosszabb távon stabilabb, elkötelezettebb és kisebb fluktuációval működő csapatokat építhetnek.
Attól, hogy nem vagyunk bent, még dolgozunk
A pozitív változások ellenére a kutatás egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a valódi kikapcsolódás még mindig sokak számára nehezen valósul meg.
Bár csökkent azok aránya, akik a szabadságuk alatt is dolgoznak – 2016-ban ez még 55 százalék volt, ma 47 százalék –, még mindig csaknem minden második munkavállaló kénytelen valamilyen formában foglalkozni munkahelyi feladataival a pihenése alatt. Ezek ugyan jellemzően sürgős vagy kiemelten fontos ügyek, de pszichológiai szempontból már egyetlen munkahelyi telefonhívás vagy e-mail is megszakíthatja a regeneráció folyamatát.
A Profession.hu kutatását összegző Dencső Blanka szerint:
“A munkaerőpiac számos trendje mellett régóta figyelemmel kísérjük azt is, hogy a magyar munkavállalók mennyire tudnak valóban kikapcsolódni. Örömteli, hogy több területen is pozitív változásokat látunk, ugyanakkor még mindig bőven van hová fejlődni. A válaszadók kevesebb mint fele érzi magát valóban kipihentnek a szabadságról visszatérve, ami nem meglepő annak fényében, hogy a többség a nyaralás alatt is figyeli a céges levelezést, és a munkával kapcsolatos telefonhívásokat is fogadja. Mindeközben más kutatásainkból tudjuk, hogy a munkahelyi jóllét érzetének egyik legfontosabb tényezője a magánélet tiszteletben tartása. A munkapszichológusok egyetértenek abban, hogy a mindennapi taposómalomból való kiszabadulásra több napra is szükségünk lehet. Ezt a folyamatot akadályozza, hogyha folyton kapjuk a munkával kapcsolatos értesítéseket.”
Ez a megállapítás jól mutatja, hogy a szabadság hossza önmagában nem elegendő. A mentális leválás képessége válik az egyik legfontosabb jóléti tényezővé. Egyre több nemzetközi kutatás is arra jut, hogy a folyamatos elérhetőség hosszabb távon növeli a kiégés, a stressz és a teljesítménycsökkenés kockázatát.
A helyettesítés minősége sokat elárul egy szervezetről
A szabadság kérdése valójában a vállalati működés egyik lakmuszpapírja is. Ha egy szervezetben egy munkavállaló néhány napos távolléte fennakadást okoz, az gyakran nem az adott dolgozó pótolhatatlanságát jelenti, hanem a folyamatok hiányosságait.
A Profession.hu kutatása szerint ugyan a válaszadók fele úgy látja, hogy kisebb fennakadásokkal ugyan, de megoldható a feladatok átadása, minden ötödik munkavállaló olyan munkahelyen dolgozik, ahol hivatalos helyettesítési rendszer egyáltalán nem létezik. Ilyenkor a szabadság előtti túlterhelés, majd a visszatérés utáni felhalmozódott feladatok jelentősen csökkentik a pihenés pozitív hatását.
ESG-szempontból ez már nem pusztán szervezési kérdés. A jól működő helyettesítési rendszerek, a dokumentált folyamatok és a tudásmegosztás növelik egy vállalat ellenálló képességét is. Egy szervezet ugyanis akkor működik fenntarthatóan, ha nem egyetlen ember folyamatos jelenlétére épül.
A kutatás egy másik érdekes változásra is rámutat. Tavaly még a munkavállalók 64 százaléka töltötte legalább részben otthon a szabadságát, idén ez az arány már 55 százalékra csökkent. Egyre többen utaznak, vagyis a pihenéshez már nem csupán időt, hanem valódi környezetváltást is keresnek.
A jövő munkahelye nemcsak szabadságot ad, hanem kikapcsolódni is hagy
Az elmúlt tíz év változásai biztató képet mutatnak. A magyar munkavállalók hosszabb szabadságot terveznek, ritkábbak a szabadságokkal kapcsolatos visszaélések, és a vezetők többsége már tiszteletben tartja a dolgozók pihenőidejét. Ugyanakkor a kutatás arra is rámutat, hogy a valódi regeneráció továbbra sem magától értetődő.
Az ESG Social pillérének egyik legfontosabb kérdése a következő években várhatóan már nem az lesz, hogy mennyi szabadság jár a munkavállalóknak, hanem az, hogy képesek-e a vállalatok olyan szervezeti kultúrát kialakítani, ahol a kikapcsolódás nem kiváltság, hanem természetes része a fenntartható munkavégzésnek. A munkahelyi jóllét ugyanis nem akkor kezdődik, amikor elindulunk nyaralni, hanem akkor, amikor nyugodt szívvel ki tudjuk kapcsolni a céges értesítéseket.
