A klímaváltozás mára nem csupán környezetvédelmi kérdésként jelenik meg, hanem gazdasági és pénzügyi szempontból is meghatározóvá vált. A szélsőséges időjárási események, a szabályozói szigorodás és a társadalmi elvárások mind olyan tényezők, amelyek mérhető kockázatot jelentenek a vállalatok és a pénzügyi intézmények számára. De hogyan lehet a természettudományos adatokat átültetni a pénzügyi nyelvre, és mit jelent mindez a gyakorlatban? A válasz a klímakockázatok rendszerezésében és modellezésében rejlik, ahol a tudomány és a pénzügyi világ találkozik.
Miért elengedhetetlen a klímakockázatok kezelése?
A klímaváltozás hatásai egyre láthatóbbak és közvetlenebbek. Az árvizek, hőhullámok vagy az aszályok nemcsak környezeti károkat okoznak, hanem súlyos anyagi veszteségeket is jelentenek a gazdálkodóknak, a biztosítóknak és az államnak. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy gyárak állnak le vízhiány miatt, mezőgazdasági termények mennek tönkre extrém időjárás következtében, vagy éppen közlekedési infrastruktúrák sérülnek meg. Ezek a jelenségek nemcsak egyszeri kiadásokat jelentenek, hanem hosszabb távon a biztosítási díjak, a termelési költségek és a hitelezési kockázatok növekedését is eredményezik.
Ugyanakkor a klímaváltozás nem kizárólag fizikai hatásokon keresztül jelent veszélyt. A gazdaság és a társadalom átalakulása – vagyis a szén-dioxid-mentes működés felé való átállás – is komoly bizonytalanságokat hordoz. Amikor egy ország vagy egy iparág a fenntarthatóbb működés felé lép, új szabályozások születnek, a fogyasztói igények átalakulnak, a technológiák elavulnak, és a vállalatok társadalmi megítélése is változik. Ezek a tényezők mind pénzügyi kockázatokat hordoznak, hiszen ha egy vállalat nem tud lépést tartani a változásokkal, piaci részesedést, befektetőket és ügyfeleket veszíthet. Ez az a terület, amelyet a szakirodalom átállási kockázatnak nevez.
Mit jelent az átállási kockázat?
Az átállási kockázat fogalma sokszor kevésbé kézzelfogható, mint a fizikai kockázatoké, pedig hatásában legalább olyan jelentős. Az átállási kockázatok lényege, hogy a gazdaság és a társadalom alkalmazkodása az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövőhöz költségeket és bizonytalanságot jelent a vállalatok számára. Ez több szinten is megjelenhet. Amikor új törvények lépnek életbe, például karbonadó vagy kötelező kibocsátás-csökkentési célok formájában, a vállalatok működési költségei megnőnek. Ha a fogyasztók elkezdik előnyben részesíteni a fenntartható termékeket és szolgáltatásokat, azokat a cégeket, amelyek nem tudnak zöldebb alternatívát kínálni, a keresletcsökkenés veszélye fenyegeti. Ha egy technológia, például a fosszilis alapú energiatermelés elavulttá válik, a benne érdekelt vállalatok eszközei elértéktelenedhetnek. Végül, ha egy vállalat nem tesz elég gyorsan a fenntarthatóságért, reputációja romlik a befektetők, az ügyfelek és a társadalom szemében.
Fotó illusztráció Forrás: Canva
Az átállási kockázat tehát nem maga a klímaváltozás fizikai következménye, hanem az az alkalmazkodási nyomás, amely a szabályozásokból, a piaci elvárásokból, a technológiai váltásokból és a társadalmi megítélésből fakad. Ez a dimenzió teszi teljessé a klímakockázatok képét, és megértése nélkül a vállalatok és pénzügyi intézmények nem tudnak megfelelően felkészülni a jövő kihívásaira.
Hogyan fordíthatók le a klímaadatok a pénzügyi nyelvre?
A klímakockázatok modellezése arra szolgál, hogy a természettudományos adatokat – például meteorológiai vagy ökológiai megfigyeléseket – pénzügyi kockázatok formájában lehessen értelmezni. Ez a folyamat nem egyszerű, hiszen a természetben bekövetkező változások gyakran hosszú időtávon hatnak, míg a pénzügyi szektor rövidebb ciklusokban gondolkodik. A modellezés azonban hidat képez a két világ között, mert számszerűsítve mutatja meg, hogy egy-egy klímaesemény milyen veszteséget okozhat.
Az egyik legelterjedtebb eszköz a szcenárióelemzés. Ennek lényege, hogy nem egyetlen jövőképet vizsgál, hanem többféle lehetséges pályát. Például megnézi, hogyan alakul a gazdaság, ha a világ rendezett átmenettel, fokozatosan áll át a zöld működésre, és hogyan, ha az átállás késlekedik, majd hirtelen, sokkhatásokkal kísérve történik meg. Ezek a szcenáriók segítenek megérteni, milyen következményekkel járhatnak a különböző döntési utak.
Másik fontos módszer a stressztesztelés, amely extrém helyzeteket vizsgál. Ahogy a bankok a pénzügyi válságok idején modellezik, mi történik a portfóliójukkal, ha a gazdaság recesszióba süllyed, úgy a klímastresszteszt arra keresi a választ, mi történik például egy hosszan tartó hőhullám vagy egy drasztikusan megemelkedő karbonár esetén. Ezek a vizsgálatok nem a pontos jövőt akarják megjósolni, hanem a sebezhetőséget tárják fel, és segítik a felkészülést.
A valószínűségi modellezés még egy lépéssel tovább megy: nemcsak azt vizsgálja, milyen események fordulhatnak elő, hanem azt is, hogy ezek mekkora eséllyel következnek be, és mekkora hatással lehetnek a pénzügyi stabilitásra. Természetesen minden modell bizonytalanságot hordoz, hiszen a jövő pontosan nem látható előre. Azonban a trendek és a nagyságrendek becslése így is kulcsfontosságú, mert a döntéshozók enélkül vakon tapogatóznának.
Szabályozói és piaci elvárások
A klímakockázatok kezelését ma már nem lehet pusztán önkéntes vállalati gyakorlatként felfogni. Az Európai Unióban a fenntarthatósági jelentési kötelezettségek egyre szigorúbbak. A CSRD, azaz a Corporate Sustainability Reporting Directive előírja a nagyvállalatoknak, hogy átfogóan számoljanak be ESG-kockázataikról és lehetőségeikről. Ez nemcsak a fizikai kockázatokra terjed ki, hanem az átállási kockázatok bemutatására is. A szabályozás célja, hogy a befektetők és a társadalom átlátható képet kapjon arról, mennyire felkészültek a vállalatok a klímaváltozás kihívásaira.
Fotó illusztráció Forrás: Canva
Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank is kiemelt figyelmet fordít a klímakockázatokra. A jegybank azért tekinti stratégiai kérdésnek ezt a területet, mert a klímaváltozás közvetlenül hat a pénzügyi rendszer stabilitására. Ha például egy bank túlzottan kitettséget vállal olyan iparágak felé, amelyek sérülékenyek a környezetvédelmi szabályozásokkal vagy a fizikai hatásokkal szemben, akkor a hitelek bedőlési aránya megnőhet. Az MNB ezért klímastresszteszteket végez, amelyek során különböző forgatókönyvek mentén vizsgálja, hogyan alakulhatnak a nem teljesítő hitelek arányai. Egy hosszú távú modell például a 2020 és 2050 közötti időszakra készített előrejelzést, amelyben összevetették a rendezett átállás, a rendezetlen átállás és a meghiúsult átállás lehetőségeit. A vizsgálat rávilágított arra, hogy a késlekedés vagy a rendezetlen átmenet sokkal nagyobb pénzügyi kockázatot hordoz, mint a korai és fokozatos alkalmazkodás.
Az MNB emellett arra is ösztönzi a pénzintézeteket, hogy gyűjtsenek és használjanak ESG-információkat kockázatkezelésükben. Ennek része például a pénzügyi eszközök karbonlábnyomának mérése, amely segít megérteni, mennyire fenntartható a bank portfóliója. Ez a gyakorlat nemcsak szabályozói megfelelés, hanem versenyelőny is lehet, hiszen a befektetők egyre inkább keresik a zöldebb, fenntarthatóbb pénzügyi termékeket.
A klímakockázatok modellezése nem egyszerű feladat, de egyre inkább elengedhetetlen. A fizikai hatások, az átállási kényszerek és a jogi következmények mind olyan tényezők, amelyek alapjaiban formálják át a gazdaság működését. A modellezés nem a jövő tökéletes előrejelzésére szolgál, hanem arra, hogy láthatóvá tegye a lehetséges veszteségeket és a sebezhetőségeket. Minél pontosabban és átfogóbban sikerül számszerűsíteni ezeket a kockázatokat, annál jobb döntéseket tudnak hozni a vállalatok, a bankok és a szabályozók.
A klímaváltozás bizonytalanságot hoz, de a bizonytalanság nem jelenthet tétlenséget. A klímakockázatok rendszerezése és modellezése éppen abban segít, hogy a gazdasági szereplők ne sodródjanak az eseményekkel, hanem tudatosan alakítsák ki stratégiájukat. Aki időben felismeri és számszerűsíti ezeket a kockázatokat, nemcsak a bírságokat és veszteségeket kerülheti el, hanem versenyelőnyt is szerezhet egy olyan világban, ahol a fenntarthatóság immár gazdasági szükségszerűség.
