Az elmúlt nyolc évben jelentős előrelépés történt Magyarországon az élelmiszerpazarlás mérséklésében, Míg 2016-ban még 33,1 kilogramm étel végezte évente a kukában fejenként, addig 2024-re ez a mennyiség 21,5 kilogrammra csökkent. Ez harmadával kevesebb kidobott élelmiszert jelent, ami országos szinten is hatalmas változás. A javulás mögött azonban nem csupán a fogyasztói szokások lassú átalakulása áll, hanem célzott kampányok, szabályozási szigorítások és a kereskedelmi gyakorlatok változása is.
A kérdés az, hogy mindez tartós fordulatot jelez-e, és milyen szerepe lehet ebben az élelmiszerbiztonság, a fenntarthatóság és az ESG-szemlélet összekapcsolódásának.
A Maradék nélkül program: adatok és szemléletváltás
A Nébih 2016-ban indította el a Maradék nélkül programot, amely az első olyan állami kezdeményezésnek számít, amely országosan, rendszeres mérési háttérrel kezdte vizsgálni a háztartások élelmiszerpazarlási szokásait. Bár korábban civil szervezetek és kutatások is foglalkoztak a problémával – jellemzően helyi szinten és kisebb léptékben –, a Maradék nélkül hozta el az első átfogó, folyamatos monitorozást és széles körű kommunikációt.
A program egyik legfontosabb újítása az volt, hogy pontos méréseket végzett, így a korábban csak becslésekből ismert problémát számszerűen is láthatóvá tette. 2016-ban derült ki először, hogy fejenként több mint 33 kilogramm élelmiszert pazarolunk el évente, amelynek egy része a tányér széléről, más része a hűtő mélyéről került a kukába. Azóta a Maradék nélkül program nemcsak adatokat szolgáltat, hanem széles körű kommunikációs kampányokat is indít. Plakátok, videók, főzőműsorok, iskolai foglalkozások segítik, hogy a lakosság ne elvont környezeti problémaként tekintsen a pazarlásra, hanem mindennapi döntések soraként.
A program sikerének titka, hogy egyszerre ad hiteles számokat és hétköznapi tanácsokat, hogyan osszuk be jobban a heti bevásárlást, miként tároljuk az élelmiszert, és milyen módon használjuk fel kreatívan a maradékokat. Nyolc év alatt harmadával csökkent a háztartásokban keletkező pazarlás mennyisége, ami nemcsak környezeti, hanem gazdasági és társadalmi előnyt is jelent. A kevesebb kidobott étel egyenlő a kisebb karbonlábnyommal, az alacsonyabb kiadásokkal és azzal is, hogy több erőforrás marad a rászorulók támogatására. Ez az eredmény jól mutatja, hogy a környezeti és társadalmi szempontok egyszerre érvényesülhetnek, pontosan úgy, ahogy az ESG logikája is épül.
Safe2Eat: nemzetközi kampány magyar szemmel
Míg a Maradék nélkül program hazai kezdeményezés, addig az EFSA Safe2Eat kampánya európai szinten segíti a fogyasztók edukációját. Magyarország 2024-ben csatlakozott először a programhoz, majd 2025-ben ismét bekapcsolódott. A Safe2Eat különlegessége, hogy az élelmiszerbiztonságot és a fenntarthatóságot közös keretben kezeli. A kampány arra mutat rá, hogy a helyes élelmiszerkezelési gyakorlatok – például a hűtési lánc betartása, a csomagoláson található jelölések értelmezése, vagy az ételmaradékok biztonságos felhasználása – nemcsak egészségügyi kockázatokat előznek meg, hanem csökkentik a felesleges pazarlást is.
A Safe2Eat üzenetei tudatosan egyszerűek, hétköznapi helyzetekre építenek, így könnyen eljutnak a szélesebb közönséghez is. A kampány olyan alapvető, mégis sokszor félreértett kérdésekre hívja fel a figyelmet, mint a „minőségét megőrzi” és a „fogyasztható” dátum közötti különbség. Az EFSA szerint ezek helyes értelmezése önmagában évi több tízezer tonna megmentett élelmiszert jelenthet Európa-szerte.
Kép illusztráció Forrás Canva
Magyarország számára a Safe2Eat nemcsak edukációs kampány, hanem visszajelzés is. Jól mutatja, hogy a hazai folyamatok illeszkednek az uniós trendekhez, és a helyi programok – például a Maradék nélkül – kiegészíthetők egy nemzetközi, tudományosan megalapozott kommunikációval. Ez a kettős jelenlét erősíti az ország ESG-megítélését is: a környezeti (E) dimenzióban csökkenti a hulladékot, a társadalmi (S) dimenzióban erősíti a tudatosságot, míg az irányítási (G) oldalon az uniós szabályozással való összehangoltságot mutatja.
Mi áll a változás mögött?
A pazarlás csökkenése nem magyarázható pusztán a kampányokkal – több tényező együttes hatása hozta el az eredményt. A fogyasztói szokások lassan, de észrevehetően alakultak át. Ma már egyre többen tervezik előre a bevásárlásaikat, készítenek listát, és figyelnek arra is, hogy ne vegyenek felesleges mennyiséget. A háztartásokban a főzési és tárolási szokások is változtak, sokan kisebb adagokat készítenek, mások a maradékot fagyasztják le, vagy másnap új ételt főznek belőle.
A kereskedelmi láncok közben felismertek egy új felelősséget. Ma már szinte minden nagyobb üzletben megtalálhatók a közeli lejáratú termékek külön polcokon, kedvezményes áron. Ez nemcsak az élelmiszerhulladék csökkenését szolgálja, hanem üzletileg is kifizetődő, hiszen a vásárlók érzékelik a felelős hozzáállást, és lojálisabbak az ilyen gyakorlatot folytató márkákhoz.
A civil szféra is aktív résztvevővé vált. Az élelmiszerbank és a különféle élelmiszermentő applikációk, kezdeményezések ma már széles körben működnek Magyarországon, és évente több tízezer emberhez juttatnak el olyan élelmiszert, amely máskülönben a szemétben végezné. Ez a társadalmi haszon az ESG S-pillérének klasszikus példája, vagyis a pazarlás csökkenése egyben szociális segítséget is jelent.
Előretekintés: tudatosság, felelősség, együttműködés
A következő években a legnagyobb kihívás az lesz, hogy a pozitív trend tartós maradjon. A tudatosság a fogyasztóknál kezdődik. A vásárlási döntések, a címkék helyes értelmezése, a maradékok kreatív felhasználása mind hozzájárulnak a környezeti terhelés csökkentéséhez. A kevesebb kidobott étel kisebb hulladékmennyiséget, alacsonyabb kibocsátást és takarékosabb háztartásokat jelent, amely a környezeti dimenzióban azonnal mérhető hatás.
Kép illusztráció Forrás Canva
A felelősség a vállalatok szintjén jelenik meg legerősebben. Az élelmiszerlánc minden pontján vannak döntések, amelyek befolyásolják a pazarlás mértékét. A gyártók a csomagolás tartósságával, a kereskedők a készletezés átláthatóságával, az éttermek a menütervezéssel és az adagok méretével. A jó gyakorlatok nemcsak társadalmi elvárásokat elégítenek ki, hanem hosszú távon versenyelőnyt is adnak, hiszen a fogyasztók és a befektetők egyaránt értékelik a felelős működést.
Az együttműködés pedig a rendszer stabilitásának kulcsa. A hatóságok, a kereskedők, a civil szervezetek és a fogyasztók közös munkája nélkül nincs valódi változás. A szabályozásnak, a piaci ösztönzőknek és a társadalmi nyomásnak egyaránt szerepe van abban, hogy a pazarlás csökkenjen. Ez az ESG G-dimenziója az, hogy mennyire képesek a szereplők átlátható, koherens és fenntartható szabályokat és együttműködéseket kialakítani. A fenntartható élelmiszerlánc akkor lesz valóság, ha az ESG három pillére nem külön-külön, hanem egymást erősítve épül be a mindennapi működésbe.
Magyarország az elmúlt években egyértelműen előrelépett az élelmiszerpazarlás elleni küzdelemben. A Nébih Maradék nélkül programja és az EFSA Safe2Eat kampánya jól mutatja, hogy az élelmiszerbiztonság és a fenntarthatóság közös nyelven szólhat a fogyasztókhoz. A trendek pozitívak, de a jövő azon múlik, hogy a tudatosság, a vállalati felelősség és az együttműködés képes lesz-e hosszú távon is fenntartani a csökkenést.
