Hogyan fejlesszünk insetting projektet?

A vállalati értéklánc-alapú beavatkozások válnak hamarosan a dekarbonizációs stratégiák központi elemévé. Ezt a trendet több új tudományos szabvány is alátámasztja már. De a nagy kérdés továbbra is megválaszolásra vár: felelős vállalatvezetőként hogyan érdemes hozzáfogni egyinsetting projektek fejlesztéséhez? A jó hír az, hogy már erre is megjelentek az alkalmazási keretrendszerek, amelyek standardizált formában segítik a projektfejlesztőket.

Ez az írás Tóth Levente (Mitigia Zrt. – alapító, CEO) négyrészes cikksorozatának negyedik része. A sorozat témája a Mastercard ESG Summit – május 20. Akvárium Klub részletek és jegyvásárlás itt – egyik kiemelt szakmai blokkjához is kapcsolódik
A teljes cikksorozatot változtatás nélkül közöljük vendégszerzőnktől.

Megjelent az első insetting keretrendszer

Az insetting tudományosan elismert fogalommá vált a legújabb fenntarthatósági szabványokrévén. Ilyen a vállalati dekarbonizációt új módszertani alapokra helyező GHG Protocol, amely nemrég kiadta a témában iránytűként szolgáló „Actions and Market Instruments (AMI) Phase 1 White Paper dokumentumot. De ilyen az értéklánc alapú beavatkozásokat a vállalati célkövetési rendszer elismert részeként meghatározó  Corporate Net-Zero Standard V2 is. Ez mind nagyon szép és jó, de ezek még nem válaszolják meg azt a kérdést, hogy miként kellene az értéklánc beavatkozásokat megvalósító projekteket a valóságban végrehajtani és elszámolni.

Azonban, ne essünk kétségbe, mert erre is megszületett már egy kifejezetten előremutató megoldás. A Value Chain Intervention Framework (VCIF) – melyet a SustainCERT és a Verra közösen fejlesztett ki – egy teljesértékű keretrendszer arra tervezve, hogy az értékláncon belüli beavatkozásokat hitelesen számszerűsíteni, igazolni és jelenteni lehessen a Scope 3 keretein belül. A VCIF módszertan az insetting „vadhajtásait” nyesi le azáltal, hogy a magas integritású karbonszabványok precizitását viszi be a vállalati ellátási láncokba.

Tudományos jelentősége abban áll, hogy konkrét átjárhatóságot teremt a projektalapú elszámolás (számszerűsített tonnák) és a vállalati leltározás (inventory accounting) között. Ez a projektfejlesztési mankó alapvető fontosságú azon cégeknek, amelyek ténylegesen át akarják alakítani beszállítóik technológiai és ökológiai lábnyomát, miközben biztosítani akarják, hogy ezek a pénzügyi befektetések auditálható és elfogadott eredményeket hozzanak a szabályozók (pl. CSRD/ESRS) és a standardalkotók (SBTi) szemében is.

A VCIF összhangban van a fenti alapvető szabványokkal egyaránt. A módszertan alkalmazása lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy a beszállítóiknál végrehajtott beruházások (pl. regeneratív mezőgazdaság, energiahatékonyság, újrahasznosítás) hatásait közvetlenül a saját leltárukban érvényesítsék, miközben transzparens megoldást nyújt az adatok nyomon követhetőségére és a kettős elszámolás elkerülésére.

Mit jelent az osztott igényformálás?

A módszertan tudományos újítása, hogy az osztott igényformálást (co-claiming) teszi az insetting elszámolás alapjává egy allokációs metóduson alkalmazásán keresztül. Mivel egy adott beszállító több nagyvállalatnak is értékesíthet, tehát több értékláncnak is a tagja, így a beszállítónál elvégzett beavatkozás hatását igazságosan és pontosan kell felosztani. Ezen allokációra több mechanizmust is kínál a módszertan. A fizikai nyomon követés (physical traceability) alkalmazandó elsődlegesen, ha az alapanyag útja pontosan követhető a termelőtől a végtermékig (pl. digitális termékazonosítás esetében). A tömegmérleg módszer (mass balance) ott alkalmazható, ahol a fenntartható és a konvencionális alapanyag (pl. szűz műanyag granulátumok és reciklált regranulátumok esetében) keveredik a feldolgozás során, de a fenntartható összetevőnek a mennyiségaránya egy receptúra mentén rögzített marad. Végül, a tanúsítvány-alapú módszer (book and claim) is elfogadható, amennyiben a környezeti előny (pl. 1 tonna CO2e karbonlábnyom-csökkentés) ugyan elválik a fizikai árutól, de digitális eszközként (tanúsítványként) önállóan is mozoghat az értékláncon belül.

A szigorú elszámolási rend mindennek az alapja

Az alapvonal meghatározásakor az értéklánc-alapú beavatkozás hatását nem abszolút számban, hanem az egyébként alkalmazott (business-as-usual) forgatókönyvhöz képest kell mérni. Ez biztosítja, hogy csak a tényleges, beavatkozás hatására bekövetkező változás legyen elszámolható. Továbbá, a módszertan kifejezetten javasolja a dinamikus alapvonalak használatát, amelyek figyelembe veszik a piaci trendeket (tehát min. 5 évente egyszer felül kell vizsgálni) vagy a változó környezeti feltételeket (pl. éves csapadékmennyiség alapú korrekció).

A keretrendszer az addicionalitás megfelelő igazolását is megköveteli. Vagyis, igazolni kell, hogy a kibocsátáscsökkentés az értékláncban egyébként nem ment volna végbe az értékláncot fenntartó vállalat pénzügyi és/vagy technikai segítsége nélkül.

A módszertan meghatározza a hitelesítési elvárásokat és részletezi a független harmadik fél általi ellenőrzés folyamatát. Elsőként a projekttervet kell validálni, még a beavatkozás megkezdése előtt. Ezt követően pedig folyamatos monitoring szükséges, majd rendszeres időközönként egy független szervezet tanúsítása az elért eredményekről.A legnagyobb korlátozó tényező a projektfejlesztés során az adathiány. Ezért a keretrendszer a GHG Protocol mentén ösztönzi a primer adatok gyűjtését. A kettős elszámolás megelőzése érdekében a kibocsátott tanúsítványokat a Verra központi nyilvántartásában tárolják egyedi azonosítóval ellátva, így biztosítva a megfelelő kockázatkezelést is.

Az EU szabályozás is elmozdul

A fenti szabványok és a VCIF keretrendszer egyaránt azt jelzik, hogy a piac a külső ellentételezéstől a tényleges, fizikai és gazdasági kapcsolaton alapuló értéklánc-beavatkozások felé mozdul el. A GHG Protocol elsősorban a jelentési struktúrára, az SBTi inkább a stratégiai célokra, míg a VCIF a technikai megvalósításra fókuszál.

Az insetting növekvő fontosságát az EU is elismerte a jelenleg zajló karboneltávolítási és karbongazdálkodási szabályozás (CRCF) kapcsán. Amennyiben ez a szabályozási irány folytatódik, minden feltétel adott lehet ahhoz, hogy az insetting a vállalati dekarbonizáció egyik meghatározó eszközévé váljon Európában.