A biztosítás sokáig technikai kérdés volt. Ma egyre inkább tükör. Nemcsak azt mutatja meg, mekkora kockázatot vállal egy cég, hanem azt is, hogyan működik. A környezeti kitettségek, a munkavállalói gyakorlatok és a vállalatirányítás minősége csendben, de határozottan beépülnek a biztosítási döntésekbe. Az ESG így nem kampányfogalom vagy jelentéstételi kötelezettség, hanem a biztosíthatóság egyik feltétele lett, különösen a kis- és középvállalkozások számára.
Amikor a biztosítás már nem automatikus
A vállalatok többsége hosszú időn keresztül adottságként kezelte a biztosítást. Volt tevékenység, volt kockázat, volt fedezet. Ez az egyensúly azonban megbillent. A szélsőségesebb időjárási események, az ellátási láncok sérülékenysége, a munkaerőpiaci feszültségek és a jogi kockázatok együtt olyan környezetet hoztak létre, ahol egyre több tevékenység válik nehezen vagy csak magas áron biztosíthatóvá. A biztosítási piac nem szűkül, hanem átalakul; más kérdéseket tesz fel, más szempontok szerint mér.
Ebben a helyzetben a biztosítók számára nem az a kérdés, hogy történnek-e károk, hanem az, hogy mennyire előre jelezhetők. A hagyományos múltbeli adatokra épülő kockázati modellek egyre kevésbé adnak stabil kapaszkodót. A biztosítók ezért elkezdték vizsgálni azt is, ami eddig a fenntarthatósági jelentések világába tartozott, például hogyan kezeli egy vállalat a környezeti kitettségeit, milyen a munkavállalói gyakorlata, mennyire átlátható a döntéshozatala. Nem értékítéletként, hanem kockázati tényezőként.
Az ESG mint biztosíthatósági feltétel
Fontos különbséget tenni. Nem arról van szó, hogy a biztosítók ESG-jelentéseket kérnek az ügyfelektől, vagy formális megfelelést várnak el. Arról van szó, hogy az ESG-szemlélet hiánya üzleti kockázattá válik. Egy olyan kockázattá, amely beépül a díjakba, a feltételekbe és végső soron abba, hogy egy tevékenység egyáltalán biztosítható-e.
A környezeti dimenzió esetében ez különösen látványos. Egy klímakitettségnek kitett telephely, egy nem megfelelően karbantartott infrastruktúra vagy egy energiaintenzív működés nemcsak fenntarthatósági kérdés, hanem potenciális kárforrás. A társadalmi tényezők ugyanígy jelennek meg a biztosítói gondolkodásban, hiszen a munkahelyi balesetek, a fluktuáció, a beszállítói konfliktusok mind olyan elemek, amelyek növelik a működési bizonytalanságot. A vállalatirányítás minősége pedig azt jelzi előre, hogy egy cég képes-e kezelni a krízishelyzeteket, vagy éppen tovább mélyíti azokat.
A biztosítók ESG-megközelítése tehát nem önmagukról szól, hanem arról, milyen működési modelleket tartanak hosszú távon biztosíthatónak. Ez a szemlélet egyre inkább elválasztja egymástól azokat a vállalatokat, amelyek proaktívan kezelik a kockázataikat, és azokat, amelyek csak reagálnak, amikor már bekövetkezett a probléma.
Mit jelent mindez a KKV-k számára?
A kis- és közepes vállalkozások gyakran érzik úgy, hogy az ESG „nagyvállalati terep”. Jelentések, mutatók, tanácsadók világa. A biztosítási oldalról nézve azonban az ESG sokkal kézzelfoghatóbb. Nem dokumentum, hanem működés. Az a kérdés, hogy egy cég mennyire tudja csökkenteni a saját kitettségeit, mennyire tervezhető a működése, mennyire kezelhetők a kockázatai.
Egy energiahatékonyabb telephely, egy tudatos munkavállalói gyakorlat vagy egy átláthatóbb döntéshozatal nemcsak költség- vagy reputációs kérdés, hanem biztosítási szempontból is értelmezhető előny. A biztosítás itt egyfajta visszajelző rendszerként működik, hiszen a díjak, a feltételek és a fedezetek finoman, de egyre egyértelműbben tükrözik a vállalat működési minőségét. Nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan.
Ez a folyamat különösen fontos lehet azoknak a KKV-knak, amelyek növekedésben vannak, új piacokra lépnek, vagy finanszírozást keresnek. A biztosíthatóság ma már nem elszigetelt kérdés, hanem összekapcsolódik a finanszírozhatósággal, a partnerválasztással és a hosszú távú tervezhetőséggel. Az ESG-szemlélet ebben az értelemben nem plusz teher, hanem eszköz a kockázatok kézben tartására.
A biztosítók dilemmája és a közös alkalmazkodás
A biztosítási szektor sincs könnyű helyzetben. Egyszerre kell megfelelnie a növekvő kárkockázatoknak, a szabályozói elvárásoknak és a befektetői nyomásnak. A világ biztosítói hatalmas vagyon felett diszponálnak, így befektetési döntéseiknek is egyre nagyobb a gazdasági és társadalmi súlya. Nem véletlen, hogy iparági szinten is egyre hangsúlyosabbá válik az ESG-integráció, amit korábban szakmai fórumokon és konferenciákon is kiemelten tárgyaltak.
Ebben a helyzetben a biztosítók és a vállalatok érdekei nem szemben állnak egymással. Mindkét oldal számára az a kérdés, hogyan maradhat tervezhető a működés egy gyorsan változó környezetben. A biztosítók nem nevelni akarják az ügyfeleiket, hanem csökkenteni a bizonytalanságot. A vállalatok pedig nem ESG-pontszámokat szeretnének gyűjteni, hanem működőképes, stabil üzleti modellt fenntartani.
A biztosítás így lassan túlmutat a szerződésen. Visszajelzést ad arról, mennyire felkészült egy vállalat a jövő kockázataira. És ez az a pont, ahol a fenntarthatóbb működés nem elvont célként, hanem nagyon is gyakorlati szempontként jelenik meg a mindennapi üzleti döntésekben.
