A vállalatok folyamatosan figyelik a munkaerőpiaci trendeket, az energiaárakat, a beszállítói kockázatokat vagy éppen a gazdasági bizonytalanságot. Van azonban egy tényező, amely ritkán jelenik meg a vezetői jelentésekben, mégis nap mint nap hatással van a teljesítményre. A munkavállalók egészségi állapota és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés ma már nem csupán társadalmi vagy egészségpolitikai kérdés, hanem egyre inkább üzleti tényezővé válik.
Ezeket a kérdéseket és a prezentizmus jelenségének vállalati hatásait is érintette Lancz Róbert előadása a Mastercard ESG Summit szakmai programjában.
A rejtett veszteség, amit a legtöbb cég nem mér
A vállalatok többsége pontosan tudja, mennyi a fluktuáció, hány napot töltenek táppénzen a munkavállalók, vagy hogyan változik a termelékenység. Sokkal nehezebb azonban felismerni azt a veszteséget, amely akkor keletkezik, amikor a dolgozó ugyan jelen van, de egészségi állapota miatt már nem képes teljes kapacitással működni.
Ezt a jelenséget nevezi a szakirodalom prezentizmusnak. A munkavállaló bejár dolgozni, részt vesz a meetingeken, válaszol az e-mailekre, de közben fájdalommal, kimerültséggel, kezeletlen egészségügyi problémával vagy mentális túlterheltséggel küzd. A teljesítmény csökken, a hibák száma nő, a döntéshozatal lassul, miközben kívülről úgy tűnik, minden rendben működik. A prezentizmus egyik legnagyobb veszélye éppen az, hogy láthatatlan. Nem jelenik meg a hiányzási statisztikákban, mégis jelentős üzleti veszteséget okozhat.
A tudásalapú gazdaságban ez különösen fontos kérdés. Egy kreatív, elemző vagy vezetői munkakörben már néhány százalékos teljesítménycsökkenés is komoly hatással lehet a szervezet eredményességére. Egy rossz döntés, egy elhúzódó projekt vagy egy figyelmetlenségből eredő hiba költsége sokszor jóval magasabb, mint egy rövid betegszabadságé.
Amikor a betegút üzleti kérdéssé válik
A prezentizmus mögött számos tényező állhat. A túlzott felelősségérzet, a munkahely elvesztésétől való félelem vagy a vállalati kultúra egyaránt szerepet játszhat abban, hogy valaki betegen is dolgozik. Magyarországon azonban van egy további sajátosság, amely ritkábban kerül szóba: az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés problémája. A hosszú várakozási idők, a töredezett betegutak és a diagnózisig eltelt hónapok nemcsak az érintett munkavállalót terhelik. Közvetlenül befolyásolják a munkavégzés minőségét és a szervezeti teljesítményt is.
Egy mozgásszervi panasz hónapokig húzódhat, mire a dolgozó megfelelő szakellátáshoz jut. Egy alvászavar vagy kardiológiai probléma hosszú ideig kezeletlen maradhat. Egy mentális egészségi kihívás pedig gyakran csak akkor kerül felszínre, amikor már jelentős teljesítményromlást okozott. Minden olyan hét vagy hónap, amely diagnózis és kezelés nélkül telik el, valójában termelékenységveszteséget jelent a vállalat számára is.
A probléma ráadásul nem egyformán érinti az egyes szervezeteket. Azoknál a vállalatoknál, ahol magas szintű szaktudásra épül a működés, egy-egy kulcsember teljesítményének visszaesése aránytalanul nagy hatással lehet az eredményekre. Egy mérnök, egy projektvezető vagy egy pénzügyi szakértő kieső kapacitását nem lehet egyik napról a másikra pótolni.
Az egészség már nem HR-kérdés
Hosszú időn keresztül a munkavállalói egészség elsősorban HR- vagy jóléti kérdésként jelent meg a vállalatoknál. Az egészségnapok, a sportprogramok vagy a különböző wellbeing-kezdeményezések fontos szerepet töltöttek be, de a szemlélet alapvetően támogató jellegű maradt. Az elmúlt években azonban egyre több vezető kezdte felismerni, hogy az egészségügyi kockázatok ugyanúgy hatnak a működésre, mint az ellátási lánc problémái vagy a kibervédelmi incidensek. Ha egy vállalat pontosan monitorozza energiafogyasztását, pénzügyi mutatóit vagy informatikai rendszereinek állapotát, akkor logikus kérdés, hogy miért ne figyelné ugyanilyen tudatossággal az emberi teljesítményre ható tényezőket is.
Az egészség ma már nem pusztán munkavállalói juttatás, hanem versenyképességi tényező. A nemzetközi vállalati gyakorlatban egyre gyakrabban jelenik meg az emberi tőke mint stratégiai erőforrás. Nem véletlenül. A legtöbb szervezet értékteremtésének alapja ma már nem a géppark vagy az ingatlanállomány, hanem a munkatársak tudása, kreativitása és problémamegoldó képessége.
Ha ezek a képességek egészségügyi okok miatt romlanak, annak hatása az egész szervezet működésében megjelenik.
Az új versenyelőny: a mérhető egészség
A következő évek egyik legérdekesebb vállalati trendje várhatóan az egészség mérhetőségéhez kapcsolódik majd. Ahogyan a fenntarthatóság területén egyre több adat áll rendelkezésre a környezeti hatásokról, úgy jelennek meg fokozatosan azok a mutatók is, amelyek a munkavállalók egészségi állapotának szervezeti hatásait teszik láthatóvá.
Az egészségügyi szűrések eredményei, a foglalkozás-egészségügyi információk, a hiányzási adatok, a fluktuáció vagy a munkavállalói visszajelzések együtt már olyan mintázatokat mutathatnak meg, amelyek korábban rejtve maradtak. A cél természetesen nem az egyének megfigyelése, hanem a szervezeti működés jobb megértése. Ha egy vállalat látja, hogy bizonyos munkakörökben rendszeresen megjelennek mozgásszervi problémák, vagy hogy egy adott szervezeti egységben kiugróan magas a mentális terhelés, akkor célzottabb és hatékonyabb beavatkozásokat tud tervezni.Az emberi egészség egyre inkább mérhető üzleti tényezővé válik, és azok a vállalatok kerülhetnek előnybe, amelyek ezt időben felismerik. Miközben a cégek a mesterséges intelligencia, az automatizáció és a digitalizáció lehetőségeit keresik, egy másik stratégiai kérdés is egyre hangsúlyosabbá válik: hogyan lehet hosszú távon fenntartani az emberek teljesítőképességét. A jövő sikeres szervezetei valószínűleg nemcsak a technológiai fejlesztésekben lesznek erősek, hanem abban is, hogy képesek megőrizni legfontosabb erőforrásuk, az ember működőképességét.
