Több száz európai nagyvállalat fenntarthatósági jelentéseiből már pontosan látszik, mely ESG-kérdéseket tartják fontosnak a cégek. Az azonban kevésbé megnyugtató, hogy a lényegesnek minősített témák közel feléhez nem kapcsolódik mérhető cél. Egy másik friss kutatás közben arra is választ ad, hogy kik olvassák ezeket a gyakran százoldalas dokumentumokat. Az eredmények több szempontból is meglepőek, és a magyar vállalatok számára is tanulságosak.

A klímaváltozás szinte minden vállalatnál fontos, de mi történik a többi területtel?

Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) 2026 júliusában publikált elemzése 905, a 2025-ös üzleti évről készült fenntarthatósági jelentést vizsgált meg. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy az európai vállalatok milyen témákat tartanak lényegesnek, és hogyan alakult jelentéstételi gyakorlatuk az ESRS-standardok alkalmazásának második évében.

Az eredmények szerint a klímaváltozás és a saját munkavállalók helyzete a vállalatok 99 százalékánál lényeges téma, míg az üzleti magatartás, beleértve az etikus működést és a korrupció elleni fellépést, 95 százalékuknál szerepel a kiemelt területek között. Az energiafelhasználás, a munkakörülmények és az esélyegyenlőség szintén meghatározó kérdések. A környezeti témák közül ugyanakkor a vízgazdálkodás, a szennyezés és a biodiverzitás jóval kisebb hangsúlyt kap.

A vállalatok átlagosan 6,4 témakört ítélnek lényegesnek a tíz ESRS-témakörből. Ez a kettős lényegességi vizsgálat eredménye, amely egyszerre értékeli a vállalat társadalmi és környezeti hatásait, valamint a fenntarthatósági tényezők pénzügyi következményeit. A lényegesség azonban önmagában még nem jelent konkrét vállalást.

A 6,4 lényeges témakörből átlagosan mindössze 3,3-hoz kapcsolódik mérhető, határidőhöz kötött cél. A különbség jól érzékelteti, hogy a vállalatok a fenntarthatósági problémák azonosításában előrébb tartanak, mint a számon kérhető intézkedések meghatározásában. Különösen feltűnő ez a biodiverzitás és a vízgazdálkodás esetében, ahol sokszor még a megfelelő mérőszámok is hiányoznak.

Ki olvas el egy százoldalas fenntarthatósági jelentést?

A fenntarthatósági jelentésekkel kapcsolatban régóta visszatérő kérdés, hogy a részletes dokumentumok valóban eljutnak-e az érintettekhez. Lea Hagemeier és Maximilian A. Müller, a Kölni Egyetem kutatói 2026-ban publikált tanulmányukban nyolc európai nagyvállalat online éves jelentésének látogatottságát elemezték. A vizsgálat 112 824 látogatás és több mint 412 ezer oldalmegtekintés adataira épült.

A fenntarthatósági fejezetek az oldalmegtekintések 38,1 százalékát, a pénzügyi részek 37 százalékát kapták. Az olvasók ráadásul átlagosan hosszabb időt töltöttek a fenntarthatósági tartalmakkal: 2 perc 58 másodpercet, szemben a pénzügyi részek 2 perc 25 másodpercével. A vizsgált vállalatoknál tehát a fenntarthatósági információk iránti érdeklődés a pénzügyi adatokéval összemérhető volt.

Az olvasóközönség összetétele viszont jelentősen különbözött. A pénzügyi fejezetek látogatói között nagyobb arányban szerepeltek befektetők, míg a fenntarthatósági részeket gyakrabban keresték fel szakértők, munkavállalók és a vállalat székhelyországából érkező érdeklődők. Az önkéntes látogatói felmérés alapján a fenntarthatósági fejezetek válaszadóinak 18,3 százaléka volt befektető, míg a pénzügyi részeknél 37,8 százalék. A fenntarthatósági szakértők esetében fordított arányokat mértek: 18,1, illetve 1,7 százalékot.

A kutatás másik érdekes eredménye, hogy az olvasók ritkán váltanak a pénzügyi és a fenntarthatósági fejezetek között. A fenntarthatósági oldalakról történő továbblépések több mint 90 százaléka ugyanebben a témakörben maradt. Ez arra utal, hogy a látogatók célzott információkat keresnek, és a vállalatoknak érdemes egyértelműbb kapcsolatot teremteniük a pénzügyi teljesítmény és az ESG-kockázatok között.

Fontos ugyanakkor, hogy a kutatás mindössze nyolc, főként német nyelvterületen működő vállalat online jelentéseit vizsgálta. Az eredmények ezért értékes támpontot jelentenek, de nem általánosíthatók automatikusan minden európai vállalatra.

Sok adat, kevés magyarázat: hol vannak a jelentések gyenge pontjai?

Az EFRAG elemzése szerint a fenntarthatósági fejezetek átlagosan az éves jelentések terjedelmének 34 százalékát teszik ki. A részletes adatközlések ellenére önálló vezetői összefoglalót a vállalatok mindössze 6 százaléka készít, pedig az olvasottsági kutatás alapján éppen a bevezető és általános tájékoztató részek vonzzák a legnagyobb figyelmet a terjedelmükhöz viszonyítva.

A környezeti jelentéstételben további hiányosságok is láthatók. A biodiverzitást lényegesnek minősítő vállalatoknak csupán 13 százaléka közöl kapcsolódó számszerű mutatókat, a víz- és tengeri erőforrások esetében pedig 22 százalék ez az arány. A vállalati szinten összesített adatok ráadásul gyakran elfedik a telephelyek közötti különbségeket. Egy vízhiánnyal érintett térségben működő üzem környezeti kitettsége például lényegesen eltérhet egy kedvező vízellátottságú területen található létesítményétől.

A társadalmi témák esetében hasonló problémák figyelhetők meg. A vizsgált vállalatok által közölt korrigálatlan nemek közötti bérkülönbség átlagosan 14,3 százalék volt a férfiak javára, ám mindössze 12 százalékuk egészítette ki ezt a munkakörök, vezetői szintek és földrajzi különbségek figyelembevételével korrigált adattal. Pedig az ilyen részletek nélkül nehezebb megérteni, hogy pontosan milyen tényezők állnak az eltérések hátterében.

A jelentések minőségét ezért egyre inkább az határozza meg, hogy a vállalatok mennyire képesek értelmezhető összefüggéseket bemutatni. Egy kibocsátási adat, energiafelhasználási mutató vagy munkavállalói statisztika akkor válik igazán hasznossá, ha megismerhető a hozzá kapcsolódó célkitűzés, intézkedés és eredmény is.

Mit jelentenek az eredmények a magyar vállalatok számára?

A magyar vállalatok fenntarthatósági jelentéstételét egyszerre befolyásolják az európai szabályozási változások, a hazai ESG-törvény követelményei és az üzleti partnerek adatigényei. Az uniós Omnibus I egyszerűsítési csomag jelentősen szűkítette a CSRD hatályát: a módosított szabályozás az 1000 főnél több munkavállalót foglalkoztató és 450 millió eurónál nagyobb nettó árbevételű vállalatokra összpontosít.

A kötelező jelentéstétel hatályának szűkülése ugyanakkor nem szünteti meg a fenntarthatósági információk gazdasági jelentőségét. A nagyvállalatok beszállítói továbbra is találkozhatnak környezeti és társadalmi adatkérésekkel, a finanszírozók pedig saját kockázatértékelésük során vizsgálhatják a vállalatok fenntarthatósági teljesítményét. Az új szabályozás ugyanakkor korlátokat állít a kisebb vállalkozásokra áthárítható adatszolgáltatási követelmények elé.

Az EFRAG eredményei és az olvasottsági kutatás együtt fontos tanulságot kínálnak: a fenntarthatósági jelentés értékét egyre inkább a benne szereplő információk használhatósága határozza meg. A vállalatok számára ezért különösen fontos a lényeges témákhoz kapcsolódó mérhető célok meghatározása, az eredmények követése és a különböző érintettek számára érthető bemutatása.

Az egyszerűsített ESRS-standardokra történő átállás lehetőséget teremthet a jelentéstételi folyamatok átgondolására. A kevesebb kötelező adatpont önmagában nem garantál jobb beszámolót, de teret adhat az érdemi információk előtérbe helyezésének. A következő években azok a vállalatok kerülhetnek előnybe, amelyek a jelentéstételt saját működésük értékelésére és üzleti döntéseik támogatására is felhasználják.

Források: EFRAG – State of Play 2026; Hagemeier és Müller (2026), Accounting and Business Research; az Európai Unió CSRD- és Omnibus I-szabályozása.

Címkék: ESG, CSRD, ESRS, fenntarthatósági jelentés, EFRAG, kettős lényegesség, vállalati fenntarthatóság, ESG-jelentéstétel, Omnibus I, vállalatirányítás