Családi háznál kézenfekvő, hogy van egy tető, rákerülhet a napelem, az ott termelt áramot pedig felhasználja a háztartás. Egy társasháznál ugyanez már sokáig jóval nehezebb történet volt. Pedig éppen a városi épületek tetején van rengeteg olyan felület, amely ma legfeljebb a galamboknak és a kéményeknek dolgozik. A szabályozás közben változott, és 2025 őszétől Magyarországon is új lehetőség nyílt a társasházak előtt.
Ott a tető, alatta pedig több tucat fogyasztó
Egy átlagos társasház energetikai szempontból érdekes hely. Reggel felébrednek a lakók, elindulnak a liftek, ég a világítás a közös terekben, működnek a háztartási gépek. Napközben sok lakás fogyasztása visszaesik, este pedig szinte egyszerre indul újra az élet. Ha van üzlet, iroda vagy más nem lakás céljára szolgáló helyiség az épületben, annak egészen más lehet a napi ritmusa. Mindeközben néhány emeletnyivel feljebb ott van egy nagy közös felület: a tető.
Családi házaknál az elmúlt években megszoktuk, hogy ezt a felületet energiatermelésre is lehet használni. Társasházaknál a helyzet sokkal összetettebb. A tető közös tulajdon, a beruházásról dönteni kell, a költségeket valamilyen módon viselni kell, és rögtön felmerül a legkényesebb kérdés, hogy ki használhatja fel a megtermelt áramot, és hogyan részesül belőle?
Sokáig éppen ez jelentette az egyik legnagyobb akadályt. Egy társasházi napelem kézenfekvő módon elláthatta például a közös fogyasztást, de a lakások egyedi villamosenergia-fogyasztása már más történet volt. A ház tetején megtermelt energia és az alatta élő lakók villanyórái között nem volt olyan egyszerű kapcsolat, mint egy családi ház esetében.
Ezen változtat a társasházi energiaközösség magyar szabályozása. A villamos energiáról szóló törvény vonatkozó rendelkezései 2025. szeptember 1-jétől teszik lehetővé, hogy társasházban vagy lakásszövetkezetben legalább két lakás, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiség tulajdonosai írásbeli megállapodás alapján ilyen együttműködést hozzanak létre. A cél, hogy a társasház csatlakozási pontja mögött működő háztartási méretű kiserőmű termelését elsősorban a közös fogyasztásra, illetve a közösség tagjainak fogyasztására használják fel.
Ez elsőre technikai részletnek tűnhet. Városi léptékben azonban egészen komoly változást indíthat el.
Nem kell az egész háznak egyszerre ugyanazt akarnia
A társasházi beruházások egyik örök problémája a döntéshozatal. Elég egy liftfelújításra, homlokzati munkára vagy nagyobb gépészeti korszerűsítésre gondolni, hogy eltérő élethelyzetű, jövedelmű és tervekkel rendelkező tulajdonosoknak kell valamilyen közös nevezőre jutniuk.
Egy energetikai beruházásnál ugyanez hatványozottan jelentkezhet. A földszinten élő nyugdíjas, a lakását kiadó tulajdonos, a két év múlva költözést tervező család és az elektromos autót használó lakó egészen másként értékelheti ugyanazt a beruházást. Van, akit a megtérülés érdekel, mást a kiszámíthatóbb energiaköltség, valaki pedig egyszerűen nem akar újabb közös kiadást.
A jelenlegi szabályozás egyik érdekes eleme, hogy nem szükséges valamennyi lakásnak belépnie a társasházi energiaközösségbe. Már legalább két tulajdonos írásbeli megállapodása létrehozhatja az együttműködést, természetesen a beruházás megvalósításához szükséges társasházi döntések és műszaki feltételek mellett. Sőt, a törvény arra is lehetőséget ad, hogy a tulajdonos írásbeli hozzájárulásával a lakás bérlője legyen tag.
Ez azért fontos, mert oldhatja azt a helyzetet, amelyben egy közösségi energetikai elképzelés azért nem jut tovább, mert több tucat embernek kellene azonos időpontban ugyanazt akarnia és ugyanakkora összeget vállalnia.
A tagoknak ugyanakkor meg kell állapodniuk a kiserőmű létesítéséről és működtetéséről, valamint a hasznok és terhek megosztásáról. Az elszámolás sem egyetlen módon történhet. A jogszabály két modellt tesz lehetővé. Az egyiknél a helyben megtermelt és helyben elfogyasztott villamos energiához kapcsolódóan diszkontált rendszerhasználati díj visszatérítése történhet. A másik modellben a megosztási megállapodás szerint korrigált idősoros mérési adatok alapján számolják el a fogyasztást. Ehhez negyedórás mérési adatok rögzítésére alkalmas mérők szükségesek.
Vagyis a tetőn elhelyezett napelem ettől kezdve már nem feltétlenül csak a lépcsőházi világítás vagy a lift villanyszámlájának csökkentésében játszhat szerepet. A társasház lakóihoz is közelebb kerülhet a helyben termelt energia.
A társasház lassan egy kis energiarendszerré válhat
A napelem azonban csak az első lépés. Egy városi épület energiafogyasztása a következő években várhatóan egyre összetettebb lesz. Terjednek az elektromos autók és velük együtt a társasházi töltési igények. A felújítások során korszerűbb gépészeti rendszerek jelenhetnek meg, nőhet a villamosítás szerepe, idővel pedig az akkumulátoros energiatárolás is reálisabb lehetőség lehet egyes épületeknél.
Ekkor már nem egyszerűen arról kell dönteni, hány napelempanel fér el a tetőn.
Sokkal érdekesebb kérdés, hogy mikor termel az épület, mikor fogyaszt, mennyit tud helyben felhasználni, és hogyan lehet a kettőt közelebb hozni egymáshoz. Egy földszinti üzlet például éppen akkor használhat sok villamos energiát, amikor a lakók jelentős része nincs otthon, a tetőn lévő napelemek viszont intenzíven termelnek. Este a lakások fogyasztása nő meg. Egy akkumulátor újabb lehetőséget adhat arra, hogy a délben megtermelt energia egy részét később használják fel.
Az épület így lassan több lesz passzív fogyasztási pontnál. Termelhet, fogyaszthat, később tárolhat, az elektromos autók töltését is kezelheti, és egyre pontosabb adatok alapján szervezheti saját energiahasználatát.
Az Európai Unió energiapolitikájában is erősödik ez az irány. Az Európai Bizottság 2026 áprilisában külön ajánlást tett közzé az energiaközösségek és az önfogyasztás ösztönzésére, miközben az uniós energiaközösségek száma már meghaladja a nyolcezret. A Bizottság az energiaközösségeket a megfizethetőbb megújuló energiához való hozzáférés egyik eszközeként kezeli.
A társasházaknál ennek különös jelentősége van. A városokban rengeteg ember él olyan ingatlanban, ahol egyéni napelemes beruházás gyakorlatilag nem értelmezhető. Nincs saját tető, nincs külön felület, amelyről egyetlen lakást lehetne ellátni. Ha a megújuló energiához való közvetlenebb hozzáférés kizárólag a családi házak tulajdonosainak lehetősége maradna, a városi lakosság jelentős része eleve kívül rekedne ezen a változáson.
A társasházi energiaközösség éppen ezt a falat kezdheti bontani.
A tető önmagában még nem üzleti terv
Persze attól, hogy egy lehetőség bekerül a jogszabályokba, még nem lesz másnap napelem minden társasház tetején. Az épület statikai állapota, a tető tájolása és mérete, az elektromos hálózat, a mérők, a csatlakozási feltételek, a beruházási költség és a finanszírozás mind meghatározzák, hogy egy konkrét háznál van-e értelme belevágni.
A társasházi döntéshozatal sem tűnik el. Meg kell határozni, ki fizet a beruházásért, hogyan oszlanak meg a költségek, milyen arányban részesednek a tagok az előnyökből, ki képviseli a közösséget, és mi történik, ha valaki eladja a lakását vagy ki akar lépni. A műszaki rendszer mellé működő megállapodás kell.
Az MVM Hálózat tájékoztatója szerint a társasházi energiaközösség létrehozásához szükséges írásbeli megállapodásban többek között a képviseletet, a tagokat, a tevékenységet, az alkalmazott elszámolási modellt és az együttműködés időtartamát is rögzíteni kell. A közösség ráadásul ebben a speciális formában nem önálló jogi személy.
A társasház tetejének értékét ezért nem érdemes egyszerűen a felszerelhető panelek számában mérni. A valódi lehetőség az alattuk lévő épületben van. Sok, eltérő időpontban fogyasztó lakás, közös terek, üzletek, irodák, később töltők és tárolók működhetnek egyetlen csatlakozási pont mögött.
Eddig ezeket többnyire különálló fogyasztóként kezeltük.
Most először reálisabbá válik, hogy egy társasház saját energiatermelésére közös erőforrásként nézzen. Ettől még nem lesz minden tetőből jó befektetés. Viszont már érdemes felnézni rá, és feltenni a kérdést: mennyi érték marad ma kihasználatlanul néhány emeletnyivel a fejünk felett?
