First Bird jegyek 👉🏻 2026. május 20., Akvárium Klub

Hogyan fejlesszünk insetting projektet?

A vállalati értéklánc-alapú beavatkozások válnak hamarosan a dekarbonizációs stratégiák központi elemévé. Ezt a trendet több új tudományos szabvány is alátámasztja már. De a nagy kérdés továbbra is megválaszolásra vár: felelős vállalatvezetőként hogyan érdemes hozzáfogni egyinsetting projektek fejlesztéséhez? A jó hír az, hogy már erre is megjelentek az alkalmazási keretrendszerek, amelyek standardizált formában segítik a projektfejlesztőket.

Ez az írás Tóth Levente (Mitigia Zrt. – alapító, CEO) négyrészes cikksorozatának negyedik része. A sorozat témája a Mastercard ESG Summit – május 20. Akvárium Klub részletek és jegyvásárlás itt – egyik kiemelt szakmai blokkjához is kapcsolódik
A teljes cikksorozatot változtatás nélkül közöljük vendégszerzőnktől.

Megjelent az első insetting keretrendszer

Az insetting tudományosan elismert fogalommá vált a legújabb fenntarthatósági szabványokrévén. Ilyen a vállalati dekarbonizációt új módszertani alapokra helyező GHG Protocol, amely nemrég kiadta a témában iránytűként szolgáló „Actions and Market Instruments (AMI) Phase 1 White Paper dokumentumot. De ilyen az értéklánc alapú beavatkozásokat a vállalati célkövetési rendszer elismert részeként meghatározó  Corporate Net-Zero Standard V2 is. Ez mind nagyon szép és jó, de ezek még nem válaszolják meg azt a kérdést, hogy miként kellene az értéklánc beavatkozásokat megvalósító projekteket a valóságban végrehajtani és elszámolni.

Azonban, ne essünk kétségbe, mert erre is megszületett már egy kifejezetten előremutató megoldás. A Value Chain Intervention Framework (VCIF) – melyet a SustainCERT és a Verra közösen fejlesztett ki – egy teljesértékű keretrendszer arra tervezve, hogy az értékláncon belüli beavatkozásokat hitelesen számszerűsíteni, igazolni és jelenteni lehessen a Scope 3 keretein belül. A VCIF módszertan az insetting „vadhajtásait” nyesi le azáltal, hogy a magas integritású karbonszabványok precizitását viszi be a vállalati ellátási láncokba.

Tudományos jelentősége abban áll, hogy konkrét átjárhatóságot teremt a projektalapú elszámolás (számszerűsített tonnák) és a vállalati leltározás (inventory accounting) között. Ez a projektfejlesztési mankó alapvető fontosságú azon cégeknek, amelyek ténylegesen át akarják alakítani beszállítóik technológiai és ökológiai lábnyomát, miközben biztosítani akarják, hogy ezek a pénzügyi befektetések auditálható és elfogadott eredményeket hozzanak a szabályozók (pl. CSRD/ESRS) és a standardalkotók (SBTi) szemében is.

A VCIF összhangban van a fenti alapvető szabványokkal egyaránt. A módszertan alkalmazása lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy a beszállítóiknál végrehajtott beruházások (pl. regeneratív mezőgazdaság, energiahatékonyság, újrahasznosítás) hatásait közvetlenül a saját leltárukban érvényesítsék, miközben transzparens megoldást nyújt az adatok nyomon követhetőségére és a kettős elszámolás elkerülésére.

Mit jelent az osztott igényformálás?

A módszertan tudományos újítása, hogy az osztott igényformálást (co-claiming) teszi az insetting elszámolás alapjává egy allokációs metóduson alkalmazásán keresztül. Mivel egy adott beszállító több nagyvállalatnak is értékesíthet, tehát több értékláncnak is a tagja, így a beszállítónál elvégzett beavatkozás hatását igazságosan és pontosan kell felosztani. Ezen allokációra több mechanizmust is kínál a módszertan. A fizikai nyomon követés (physical traceability) alkalmazandó elsődlegesen, ha az alapanyag útja pontosan követhető a termelőtől a végtermékig (pl. digitális termékazonosítás esetében). A tömegmérleg módszer (mass balance) ott alkalmazható, ahol a fenntartható és a konvencionális alapanyag (pl. szűz műanyag granulátumok és reciklált regranulátumok esetében) keveredik a feldolgozás során, de a fenntartható összetevőnek a mennyiségaránya egy receptúra mentén rögzített marad. Végül, a tanúsítvány-alapú módszer (book and claim) is elfogadható, amennyiben a környezeti előny (pl. 1 tonna CO2e karbonlábnyom-csökkentés) ugyan elválik a fizikai árutól, de digitális eszközként (tanúsítványként) önállóan is mozoghat az értékláncon belül.

A szigorú elszámolási rend mindennek az alapja

Az alapvonal meghatározásakor az értéklánc-alapú beavatkozás hatását nem abszolút számban, hanem az egyébként alkalmazott (business-as-usual) forgatókönyvhöz képest kell mérni. Ez biztosítja, hogy csak a tényleges, beavatkozás hatására bekövetkező változás legyen elszámolható. Továbbá, a módszertan kifejezetten javasolja a dinamikus alapvonalak használatát, amelyek figyelembe veszik a piaci trendeket (tehát min. 5 évente egyszer felül kell vizsgálni) vagy a változó környezeti feltételeket (pl. éves csapadékmennyiség alapú korrekció).

A keretrendszer az addicionalitás megfelelő igazolását is megköveteli. Vagyis, igazolni kell, hogy a kibocsátáscsökkentés az értékláncban egyébként nem ment volna végbe az értékláncot fenntartó vállalat pénzügyi és/vagy technikai segítsége nélkül.

A módszertan meghatározza a hitelesítési elvárásokat és részletezi a független harmadik fél általi ellenőrzés folyamatát. Elsőként a projekttervet kell validálni, még a beavatkozás megkezdése előtt. Ezt követően pedig folyamatos monitoring szükséges, majd rendszeres időközönként egy független szervezet tanúsítása az elért eredményekről.A legnagyobb korlátozó tényező a projektfejlesztés során az adathiány. Ezért a keretrendszer a GHG Protocol mentén ösztönzi a primer adatok gyűjtését. A kettős elszámolás megelőzése érdekében a kibocsátott tanúsítványokat a Verra központi nyilvántartásában tárolják egyedi azonosítóval ellátva, így biztosítva a megfelelő kockázatkezelést is.

Az EU szabályozás is elmozdul

A fenti szabványok és a VCIF keretrendszer egyaránt azt jelzik, hogy a piac a külső ellentételezéstől a tényleges, fizikai és gazdasági kapcsolaton alapuló értéklánc-beavatkozások felé mozdul el. A GHG Protocol elsősorban a jelentési struktúrára, az SBTi inkább a stratégiai célokra, míg a VCIF a technikai megvalósításra fókuszál.

Az insetting növekvő fontosságát az EU is elismerte a jelenleg zajló karboneltávolítási és karbongazdálkodási szabályozás (CRCF) kapcsán. Amennyiben ez a szabályozási irány folytatódik, minden feltétel adott lehet ahhoz, hogy az insetting a vállalati dekarbonizáció egyik meghatározó eszközévé váljon Európában.

Kapcsolódó tartalom
Kapcsolódó cikkek

Kövess minket Facebookon!

Követlek

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Szeretnél elsőként értesülni az ESG legfrissebb híreiről és trendjeiről? Iratkozz fel hírlevelünkre, és maradj naprakész a fenntarthatóság világában!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Szeretnél elsőként értesülni az ESG legfrissebb híreiről és trendjeiről? Iratkozz fel hírlevelünkre, és maradj naprakész a fenntarthatóság világában!