Rekordokat dönt a napelemes kapacitás, mégis egyre többen érzik úgy, hogy az energia körül valami nincs rendben. Drága, kiszámíthatatlan, és mintha nem arra menne, amerre ígérték. A probléma nem egyetlen technológiával van, hanem azzal, ahogyan az egészhez hozzáállunk.
Amikor a számok megnyugtatnának, az érzés mégsem az
Papíron minden adott ahhoz, hogy az energiaátmenetről sikertörténetként beszéljünk. A napelemek soha nem látott ütemben terjedtek el, a megújulók részaránya nő, az uniós statisztikák szerint egyre kevesebb áram származik fosszilis forrásból. Mégis ott van az állandó disszonancia, miért marad meg a bizonytalanság érzése, ha elvileg jó irányba haladunk? A válasz részben abban rejlik, hogy a közbeszéd hajlamos egyetlen technológiát vagy vitát a középpontba állítani, miközben az energia nem különálló elemekből, hanem összefüggő működésből áll.
Az atomenergia körüli európai vita jó példa erre. A számok szerint az EU villamosenergia-termelésének közel egynegyede továbbra is atomerőművekből származik, ami sokak számára stabilitást sugall. Ugyanakkor a reaktorok száma évtizedek óta csökken, az új belépők ritkák, a rendszer pedig erősen koncentrált. Franciaország dominanciája egyszerre jelent erőt és sérülékenységet, hiszen néhány évvel ezelőtt műszaki problémák miatt egyszerre több blokk is leállt, komoly piaci zavarokat okozva. Magyarországon a paksi termelés volumene évek óta alig változik, miközben a villamosenergia-felhasználás és a rendszerterhelés összetettebbé vált. Az atom nem eltűnik, de nem is válasz minden kérdésre, különösen nem a fosszilis függőségek kiváltására.
Sok nap, kevés szél – így lesz féloldalas a megújuló siker
A napelemek hazai felfutása önmagában valódi eredmény. Olyan beruházási hullámról beszélünk, amely rövid idő alatt látványosan átalakította a villamosenergia-termelés egy részét. A gond ott kezdődik, amikor ezt a sikert önmagában, rendszerként kezdjük el kezelni. A napenergia természetéből fakadóan időjárás- és napszakfüggő, ami nem probléma addig, amíg van mivel kiegyenlíteni. Itt jön képbe az a hiány, amelyről jóval kevesebb szó esik: a szélenergia.
Európai összevetésben Magyarország megújuló energiamixe feltűnően egyoldalú. Az uniós átlaghoz képest aránytalanul kicsi a szélenergia szerepe, pedig a két technológia kifejezetten jól kiegészíti egymást. A nap jellemzően nappal és nyáron termel többet, a szél gyakran éjszaka és a téli hónapokban erősebb. Ez nem elméleti megállapítás, hanem számos országban bevált tapasztalat. Ennek ellenére a hazai rendszerben a szélenergia fejlesztése hosszú ideje parkolópályán van, miközben a napelemes kapacitások tovább nőnek.
Ennek következménye a túltermelés és az alulterheltség váltakozása, amit a fogyasztók oldaláról csak annyiban érzékelünk, hogy az energia hol „túl sok”, hol „túl kevés”, az árak pedig nehezen követhetők. A szakértői vélemények szerint legalább a jelenlegi napenergia-kapacitás felét elérő szélenergia-fejlesztésre lenne szükség ahhoz, hogy valódi egyensúlyról beszélhessünk. Nem ideológiai vitáról van szó, hanem arról, hogy egy lábon nem lehet stabilan állni.
Tárolás nélkül nincs rendszer, csak pillanatnyi megoldás
A megújuló energia legnagyobb kihívása nem az előállítás, hanem az idő. Az áram akkor keletkezik, amikor a természet engedi, a fogyasztás viszont nem ehhez igazodik. Ha ezt a különbséget nem tudjuk kezelni, a zöldenergia nem rendszerszintű megoldás marad, hanem időszakos kiegészítés. Itt válik kulcskérdéssé az energiatárolás, amelyről sokáig kevesebb szó esett, mint kellett volna.
Az elmúlt években elindultak ugyan kormányzati energiatárolási programok, ám ezek inkább reagálnak a problémára, mintsem megelőzik azt. A tárolás fejlesztése éveken át halogatott döntés volt, miközben a termelési kapacitások gyors ütemben épültek ki. Az eredmény egy olyan helyzet, amikor időnként nem tudjuk hatékonyan felhasználni a megtermelt zöldenergiát, máskor pedig importra szorulunk. A tárolás nem csupán akkumulátorokat jelent, hanem hálózati rugalmasságot, regionális együttműködést és hosszú távú tervezést is.
A fogyasztók szempontjából mindez egyetlen mondatban sűríthető össze: az energiarendszer akkor működik jól, ha nem kell róla gondolkodni. Ha láthatatlanná válik a mindennapokban. Amíg ez nem teljesül, addig a technológiai előrelépések ellenére is megmarad az a benyomás, hogy valami félkész.
A gázfüggőség nem az erőműveknél dől el
Amikor az energiafüggőségről beszélünk, a figyelem gyakran az importútvonalakra és az erőművi kapacitásokra irányul. Pedig a földgázhoz való kötődés legnagyobb része a fogyasztási oldalon keletkezik, különösen a fűtés területén. Magyarországon a lakossági és intézményi energiafelhasználás jelentős hányada továbbra is gázalapú, amit nem lehet pusztán új erőművekkel kiváltani.
A valódi áttörést a hőszivattyús rendszerek, a geotermia és az épületenergetikai korszerűsítés jelenti. A legolcsóbb és legtisztább energia az, amit el sem használunk, mégis ez kapja a legkevesebb figyelmet. A szigetelés, a korszerű fűtési megoldások és az energiatudatos tervezés nem látványos beruházások, mégis ezek határozzák meg, mennyire maradunk kiszolgáltatottak a gázpiaci és geopolitikai kockázatoknak.
Az elmúlt évek válságai világossá tették, milyen sérülékeny az a modell, amely külső forrásokra épít. A gáz kiváltása nem egyik napról a másikra történik, de az irányt egyértelművé kell tenni. Ha ez elmarad, akkor minden új napelem és minden energiapolitikai vita csak tünetkezelés marad, miközben az alaphelyzet nem változik.
Nem technológiahiány, hanem döntési hiány
Az energiaátmenet körüli bizonytalanságérzés végső soron nem abból fakad, hogy ne lennének megoldások. A technológiák nagy része már rendelkezésre áll, a kérdés az, hogyan illesztjük őket egymáshoz. Napenergia mellé szélenergia, megújulók mellé tárolás, termelés mellé fogyasztáscsökkentés. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, az egész rendszer instabillá válik.
Magyarország előtt nem technológiai, hanem stratégiai döntés áll. Az irányváltás nem ott kezdődik, ahol a leglátványosabb, hanem ott, ahol a legnagyobb az ellenállás. A kérdés nem az, hogy van-e elég energia, hanem az, hogy van-e elég következetesség egy valóban működő rendszer felépítéséhez. Amíg erre nem születik válasz, addig hiába lesz egyre több napelem, az érzés marad: valami nem jól működik.
