2026. május 20., Akvárium Klub •
A vállalati értéklánc egyre fontosabb szerepet kap a dekarbonizációs stratégiákban. Az SBTi új nettó zéró szabványtervezete már az értéklánc-alapú beavatkozásokat is kulcseszközként kezeli, ami új irányt mutathat a Scope 3 kibocsátások csökkentésében. Ez a megközelítés a vállalatok számára kézzelfoghatóbb és hitelesebb utat nyithat a klímacélok teljesítéséhez.
Ez az írás Tóth Levente (Mitigia Zrt. – alapító, CEO) négyrészes cikksorozatának harmadik része. A sorozat témája a Mastercard ESG Summit – május 20. Akvárium Klub részletek és jegyvásárlás itt – egyik kiemelt szakmai blokkjához is kapcsolódik
A teljes cikksorozatot változtatás nélkül közöljük vendégszerzőnktől.
A vállalati célkövetés jelentősen átalakul
Az önkéntes karbonpiacon a keresleti oldalt a leginkább a Science Based Target initiatives (SBTi) vállalati nettó zéró kibocsátási ajánláscsomag befolyásolja, melyet mára közel tízezer nagyvállalat követ önkéntesen. A szervezet által tavaly novemberben kiadott „Corporate Net-Zero Standard V2” szabványtervezete fordulópontot jelent a vállalati célkövetésben sok szempontból is. A karbonpiac szempontjából a legfontosabb eleme a szabványnak a piaci alapú struktúrák elfogadása és azok használatának szabályozása.
Ezenkívül a szabvány az insetting, azaz a vállalati értéklánc mentén történő dekarbonizációs célú piaci alapú beavatkozások megítélésében is előrelépést hoz.. Míg a szervezet korábban távolságtartó volt a fogalommal szemben annak pontatlan definíciója miatt, a jelen tervezet már sokkal strukturáltabban, a tudományos integritást szem előtt tartva kezeli a kérdést a GHG Protocol által kiadott „Actions and Market Instruments (AMI) Phase 1 White Paper javaslattal teljes összhangban.
Az új SBTi szabvány egyenesen kijelenti, hogy az insetting nem egy “kiskapu” az ellentételezésre, hanem az értéklánc dekarbonizációjának fontos eszköze, melynek tudományos integritását biztosítani szükséges. A GHG Protocolhoz hasonlóan az SBTi is kerüli az insetting kifejezést, mint önálló elszámolási kategóriát. Ehelyett a szabvány az insettinget az értéklánc mentén történő beavatkozások (Value Chain Interventions) egyik formájaként azonosítja.
A szabvány kijelöli az insetting helyét a rendszerben
Az értéklánc mentén történő beavatkozásokat a szabvány a vállalati dekarbonizációs folyamat alapvető részének tekint, de ennek feltételei vannak. Az elismerés indoka az, hogy a tevékenység konkrétan és bizonyíthatóan segít abban, hogy a vállalat elérje a tudományos alapú céljait azáltal, hogy igazolható módon csökkenti a saját értékláncának lábnyomát.
Ahhoz, hogy egy insetting projekt elismerhető legyen a nettó zéró célok elérése felé tett lépésként, szigorú feltételeknekkell megfelelnie. Elsőként, bizonyítandó az értékláncon belüli elhelyezkedés. Másrészt, a beavatkozásnak fizikailag vagy operatívan kapcsolódnia kell a vállalat ellátási láncához, tehát a szabvány szövege megköveteli a fizikai és gazdasági kapcsolatot a projekt és a vállalat termékei között. A kettő feltétel együttes megléte esetén az értéklánc alapú beavatkozások eredményét nem külső ellentételezésként, hanem a vállalat Scope 3 leltárának (inventory) tényleges csökkenéseként kell kimutatni.
A tervezet elismeri az insetting stratégiai fontosságát két területen is. Az emissziócsökkentés esetében az insetting szerepe a beszállítók segítése a technológiaváltásban, ami közvetlenül csökkenti a Scope 3 kibocsátást. Másrészt, az értéklánc alapú beavatkozások a beszállítói lánc rendszerszintű rezilienciáját is támogatják. Azaz, az emissziócsökkentésen túlmenően kifejezetten ösztönzik azokat a beavatkozásokat, amelyek a biodiverzitást, a vízbiztonságot vagy az egyéb fenntarthatósági célok teljesülésének hatékonyságát javítják az értékláncon belül.
Megjelennek a piaci alapú tanúsítványok is
A tervezet foglalkozik a piaci alapú tanúsítványokkal is. Nagyon fontos előrelépés, hogy – szintén a GHG Protocol új előírásival teljes összhangban – teljes joggal megjelenhetnek a dekarbonizációs folyamatban a piaci tanúsítványok is. Sőt, az ilyen tanúsítványok „vándorolhatnak” is az értéklánc mentén. Tehát, a szabvány konkrétan megengedi, hogy az insetting projektek eredményei is piaci tanúsítványok formájában jelenjenek meg és mozogjanak az értékláncon belül s. Erre azonban csak nagyon szigorú nyomon követési követelmények (chain of custody) mellett van lehetőség, ha a felhasznált alapanyag a termeléshez szorosan kapcsolódik.
Nagyon fontos szabály, hogy a külső ellentételezés (offsetting) az értéklánc beavatkozásokkal (insetting) ellentétben továbbra is erősen korlátozott és különválasztva kimutatandó. A szabvány tehát elszámolási szempontból élesen szétválasztja a semlegesítést és az értéklánc alapú dekarbonizációs célú beavatkozásokat. A semlegesítés csak a kibocsátások mintegy 90%-os csökkentése után válik relevánssá a fennmaradó, és technológiailag vagy gazdasági szempontból tovább nem csökkenthető emissziók kezelésére.
