A kerékpározásról Magyarországon mindenkinek van véleménye. Van, aki városi közlekedési alternatívát lát benne, mások szerint vidéki megszokás, megint mások számára sport vagy életforma. A Magyar Kerékpárosklub friss, 3000 fős országos kutatása azonban arra emlékeztet: a valóság jóval összetettebb és a számok sokszor egészen mást mutatnak, mint a közbeszéd.

A 2018 óta rendszeresen ismételt felmérés szerint a magyar felnőttek többsége kerékpározik, legalább alkalmanként. A bicikli nem marginális közlekedési eszköz, hanem a mindennapi mobilitás része. Mégsem vált első számú választássá széles körben. Miközben sokan ülnek nyeregbe, csupán minden tizedik ember számára a kerékpár a fő közlekedési mód. Ez az ellentmondás önmagában is sokat elárul a hazai közlekedési kultúráról.

A valódi kerékpáros térségek nem a térképen keresik magukat

A kutatás egyik legérdekesebb tanulsága, hogy Magyarország kerékpáros súlypontja nem Budapesten van. Bár a fővárosban az elmúlt években látványos fejlesztések történtek, a kerékpárhasználat aránya itt továbbra is visszafogottabb. Ezzel szemben a Dél-Alföldön és több vidéki térségben a bicikli természetes része a mindennapoknak: rövidebb távolságok, nyugodtabb forgalom, kiszámíthatóbb útvonalak segítik a használatát.

Ez nem infrastruktúra-romantika, hanem funkcionális racionalitás. A kerékpár ott működik jól, ahol egyszerre praktikus, gyors és biztonságos. A vidéki városokban a bicikli nem identitáskérdés, hanem eszköz, hiszen ugyanazzal mennek dolgozni, bevásárolni, ügyet intézni vagy sportolni. Ez a fajta „csendes integráció” sokszor hatékonyabb, mint a látványos, de szigetszerű fejlesztések.

Fontos árnyalat, hogy a kerékpározók többsége nem választásra kényszerül. A kutatás szerint a rendszeresen bringázók jelentős részének van autója és jogosítványa is. Ez nem két egymással szemben álló csoport, hanem rugalmas közlekedési döntések sora. A valóságban sokan egyszerre autósok és kerékpárosok – a körülményekhez alkalmazkodva.

Nem trend, hanem józan döntés

A biciklizést gyakran fiatalos, divatos életstílusként ábrázoljuk, a kutatás azonban egészen más képet mutat. A legaktívabb kerékpáros korosztály nem a húszas éveiben jár, hanem a 40–49 évesek csoportja. Ők azok, akik a leggyakrabban ülnek nyeregbe, és leginkább közlekedési céllal használják a kerékpárt.

Forrás és ábra Magyar Kerékpárosklub

A motivációk is meglepően pragmatikusak. A bringázás elsődleges okai az egészségmegőrzés, a gyorsaság, a költséghatékonyság és a dugók elkerülése. A „menőség” vagy a trendiség a lista végén kullog. Ez a kép egy olyan társadalmat rajzol ki, ahol a kerékpár nem szimbolikus üzenet, hanem racionális választás.

Demográfiai bontásban is árnyalt a kép. A férfiak valamivel gyakrabban bicikliznek heti rendszerességgel, de a napi használatnál a nemek közti különbség eltűnik. A végzettség szerinti eltérések pedig arra utalnak, hogy a kerékpár egyszerre jelenik meg kényszerként és tudatos döntésként: az alacsonyabb végzettségűeknél gyakran anyagi megfontolásból, a diplomásoknál inkább egészségügyi vagy környezeti okokból.

A legnagyobb akadály nem az akarat hiánya

Talán a legfontosabb tanulság, hogy a kerékpározás bővülésének nem a szándék szab határt. A felmérés szerint a felnőttek 16 százaléka – nagyjából másfél millió ember – többet biciklizne, ha jobbak lennének a feltételek. A nők körében ez az arány még magasabb, ami egyértelműen a biztonságérzet fontosságára mutat rá.

A visszatartó tényezők prózaiak: rossz minőségű utak, hiányos infrastruktúra, kevés és bizonytalan kerékpártároló, valamint a közlekedési kultúrával kapcsolatos félelmek. Nem szemléletformálásról, hanem működő rendszerekről van szó. A válaszadók sokkal nagyobb hatást tulajdonítanak a tisztább levegőnek, a forgalom csökkentésének vagy az átgondolt útvonal-kialakításnak, mint a kényszerítő eszközöknek.

Ez fontos üzenet a döntéshozók számára is. A kutatás azt mutatja, hogy a kerékpározás terjedése nem tiltásokkal, hanem jobb alternatívákkal gyorsítható. Az emberek nem elutasítják a változást, hanem feltételekhez kötik.

A kerékpár túlmutat a közlekedésen

A kerékpározás egyre inkább megjelenik a munka világában is. A rendszeresen bringázók jelentős része jár munkába biciklivel, ugyanakkor csak kevesen kapnak ehhez szervezett munkahelyi támogatást. Pedig a hatás túlmutat az egyénen: egészségesebb dolgozók, kisebb közlekedési terhelés, csökkenő környezeti lábnyom.

A kutatásból kirajzolódó kép nem radikális és nem ideologikus. Egy olyan ország képe rajzolódik ki, ahol a kerékpár már jelen van, de még nincs teljesen integrálva. A növekedés lehetősége nem a szemléletváltásban, hanem a következetes, emberléptékű fejlesztésekben rejlik.

Magyarország tehát valóban kerékpáros ország, csak nem hangosan, nem látványosan, és nem ott, ahol elsőre gondolnánk. A kérdés már nem az, hogy van-e alap, hanem az, hogy képesek vagyunk-e ehhez felnőni rendszerszinten is.